Kirchmajer Kiara – végzős diák, Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium
„Egyáltalán nem örülök neki. A diákok életében ez egy olyan meghatározó pillanat, főleg úgy, hogy egyik napról a másikra bezártak az iskolák és esélyünk sem volt elbúcsúzni a tanárainktól, diáktársainktól. És szerintem a gimnazisták, erre várnak 4 éven keresztül, hogy az alsóbb évfolyamok sort álljanak, körbevonuljanak a termeken, és, hát igen, elballagjuk.”
Nem csak a diákokat viseli meg az elmaradt ünnepség, a szülőket is.
Hegedüsné Bem Andrea – szülő
„Most nem fogjuk megünnepelni, mert úgy gondolom, hogy nem tudnánk ezt méltóképpen megünnepelni, egyrészt azért, mert ugye nekünk a családunk nagyobb része az idős korú, ővelük sehogyan se tudnánk összejönni, a család másik része pedig dolgozik, nap mint nap.”
A Rátz Tanár Úr éltműdíjjal jutalmazott Martonné Ruzsa Valéria, a Paragvári Iskola tanára sem végzős osztályától, sem a 40 éves pályától nem tud elköszönni a jelenlegi helyzetben.
Martonné Ruzsa Valéria – tanár, Paragvári Általános iskola
„Én ugye tavaly elmehettem volna már nyugdíjba, csak pont azért maradtam, hogy mivel végzős az osztályom, hogy őket végig szerettem volna vinni.”
„Utolsó osztályként jó lett volna nyilván velük ténylegesen lezárni egy 40 éves hivatást. ”
„Ezt nehéz megélni. Ahogy tudom, a gyerekek is nehezen élik meg azt, hogy készültünk a ballagásra, nem is kicsit, de próbáltam őket azzal vigasztalni, ”
„A nyár végére talán már normalizálódik a helyzet és akkor visszalopjuk ezt a ballagást valahogy még.”
Az intézmények egy része azt reméli, hogy egy későbbi időpontban búcsút vehetnek végzőseiktől, több iskola - köztük a Kanizsai Dorottya Gimnázium - pedig egyelőre virtuálisan, az online térben köszönti diákjait.
