A századfordulón nagy értéknek számítottak a szerelmi ajándékok. Nemcsak szóban fogalmazódtak meg a szerelmes üzenetek, hanem tárgyak is hordozták azokat: konyhai eszközök, bútorok és egyéb míves népi dolgok szolgálták a csodált személyek kegyeinek megszerzését.
Illés Péter - néprajzos muzeológus
„Legyenek azok bútorok, vagy valamiféle használati eszközök. De maga a díszítésük az, ami igazán ezeket egyedivé teszi, még úgy is, hogy bizonyos korszakoknak a stíluseszközeit őrzik. Kiemelkedő például a spanyolozás technikája”
A Múzeumok éjszakájához kapcsolódóan, a Selyem-sorozat apropóján Nem feledett szerelmek címmel ilyen tárgyakból nyílt kiállítás a Vasi Skanzenben.
Szent Iván éjjelén nemcsak megnézhették, de hasonlókat készíthettek is az érdeklődők.
Németh Gyula
„Azért így elsőre kicsit nehéznek tűnik, ahogy látom, mert azért vésővel bánni, és szép egyenletes vonalakat vésni azért elsőre kicsit nehéz. De látom, hogy megy, örülök neki, hogy ilyen törekvőek, ügyesek, jól megy”
A népi hagyományokat is felevenítették az év legrövidebb éjszakáján. Voltak, akik mézeskalácsból, mások agyagból készítettek szíveket.
Tóth Anna Virág
„Ki kell nyújtani először az agyagot és szivecskék alakokat kell kivágni és ebből egy ékszerdoboz lesz, amit ki fogunk égetni és mintákat rajzolunk rá és ilyen kis ékszertartó lesz.”
Szent Iván éjszakán a tűznek nemcsak megtisztító, hanem szerelemvarázsló erőt is tulajdonítottak. A forró hangulatot a skanzenben Szabó Tibor és Bálint Éva színészházaspár alapozta meg pajzán, szerelmes történetek felolvasásával.
