Amint belépünk a Múzeumfalu kapuján, Vas megye falusi lakosságának két évszázados építészeti kultúrájáról és életmódjáról kaphatunk átfogó képet. Miután végignéztünk a házakon, lépjünk be ebbe, a 19. században épült paraszti házba és megfigyelve a helyiségeket, a népi építészetre jellemző, egységes elveket fedezhetünk fel.
A ház, amiben járunk, aminek a konyháját, szobáját és kamráját is bejárhatjuk, a megye északi részéről való, szegényparaszti ház.
Ebben a helyiségben tárolták az ételeket. Nagy kéregtároló a gabonának, külön a lencsének, borsónak, babnak és persze aszaló a gyümölcsnek vagy a kovásznak. A sót ebbe a tartóba rakták, fel a magasba, hogy ne érje víz. Az egész házban, így a szobában is érezhető, hogy nem túl nagy belmagasságú az épület. És ez nem véletlen: ekkor ugyanis a mostaninál alacsonyabbak voltak az emberek.
A paraszti házak jellegzetessége a tornác, valamint a rostszalmából készített tető. Egy hely, amely megpróbálja megőrizni a régi korok hangulatát, értékeit, hogy évtizedek múlva is tudjuk, mik a vasi gyökereink, mit hagytak ránk örökül elődeink az elmúlt évszázadokból.
