1791-ben jelent meg a tudós tanár, Schönvisner István Szombathely történetéről írt, 9 részből álló latin nyelvű munkája. A metszetekkel gazdagon illusztrált könyvből vált közismertté a város 18. századi látképe (05:45), és ebben szerepel az az ásatásokon előkerült relief (07:38) is, amelynek alapján a tudós elsőként vetette fel, hogy Isis istennőnek kultusza volt az ókori Savariában. Schönvisner könyve az első magyarországi városmonográfia, amelyre gyakran hivatkoznak a kutatók, de teljes egészében kevéssé ismert – hangzott el a várostörténeti konferencián.
Sánta Sára történész
Szily püspök kinevezése után rögtön elkezdte a város kulturális intézményrendszerének kiépítését, és az építkezés során több olyan római kori lelet is előkerült, amelyet föl tudott használni Schönvisner a művének megírásához. Ez ugye a kritikai történetírásnak az egyik alapvetése, hogy nemcsak az írott forrásokat használja, hanem a régészeti leleteket és az előkerült feliratokat is.
Schönvisner könyvében jórészt az ókori Savariával foglalkozik, a 9-ből mindössze 2 részt szentel a város középkori és kora újkori történetének. Jelentőségét azonban növeli, hogy a kutatók sokáig kizárólag ebből a munkából ismerték a város 1607-es kiváltságlevelét, amelyre csak a közelmúltban bukkantak a levéltárban.
Zágorhidi Czigány Balázs történész
Ennek a privilégiumlevélnek a legkorábbi példánya került elő, későbbi átiratai ismertek voltak, és maga a szöveg pedig éppen Schönvisner Istvánnak a Szombathely története kapcsán vált közismertté, olyannyira közismertté, hogy hosszú időn keresztül, mondhatom, hogy századokon keresztül senki sem kereste az eredeti példányt, teljes egészében megbíztak a tudósnak a tekintélyében.
A konferencián szó esett a privilégiumlevél későbbi megújításairól és azokról a küzdelmekről, amelyeket a a város mindenkori földesurával, a püspökkel folytatott a kiváltságok érvényesítése, illetve kiterjesztése érdekében.
