Falco-játékosokkal kosaraznak a Csodaszarvas Tábor résztvevői. Labdapattogtatás, célba dobás, némi verseny is belefért a programba. Kicsit később beszélgetésre is sor kerülhetett az árnyas fák alatt Perl Zolival és Kovács Benedekkel. Ezt a tábort a Markusovszky Kórházban kezelt gyerekek részére szervezik meg évről évre.
.
Móritz Márta - pszichológus, Gyermekgyógyászati Osztály, Markusovszky Egyetemi Oktatókórház
“A gyerekeinknek a nagy része, hála a jó Istennek, jól vannak, gyógyulnak, és azért már sok éve tudnak visszatérni, és pont ez az első alkalom, az első alkalom, az első tábor, amikor az ilyen pszichológiai jellegű, meg mesecsoportos foglalkozások során elértünk oda, hogy azt gondoljuk doktornővel, hogy a nagyobbakkal most direktben szóba kerül az, hogy a betegségüknek a történetét ők hogy élték meg.”
A táborozók többségét évekig kezelték: onkológiai, és jó- illetve rosszindulatú haematológiai betegségen átesettek, de vese- és agydaganattal küzdők is van közöttük. Betegségük, gyógyulásuk emlékeit, élményeit is megosztják egymással a sorstársak, emellett sokat játszanak is.
Efuni Viktória
“Nagyon tetszik a tábor, és már nagyon sokáig ide járok, mindent nagyon élvezek, csak az első napom itt tegnap volt, az nem a legjobban tetszett, de itt nekem nagyon tetszik ez a tábor. - Mennyire könnyen szerzel itt barátokat? - Hát csak megyek hozzájuk, és beszélgetek, és elkezdünk így barátkozni.”
Anya, apa - ezt véste a fába Amira, aki első alkalommal táborozik.
Tarján Amira
“Vannak már barátaim is, akikkel nagyon sokat játszunk, beszélgetünk, meg igazából itt mindenfélét csinálunk, volt számháború is, meg nagyon jól éreztem magamat, és én nagyon szeretek itt lenni, és így elsőként is már nagyon megkedveltem.”
Idén kilenc új résztvevő érkezett. Nem csak nekik, de az egészségügyi dolgozóknak is fontos ez a hét.
Györke Eszter - gyermek hemato-onkológus szakorvos, elnök, Alpokalja Daganatos Gyermekekért Alapítvány
“Számukra ez egy burn out tréning, teljesen felfrissülve, mind lelkileg, szellemileg, testileg megyünk vissza a kórházba dolgozni, mert itt nincsen tű, itt nincsenek szomorú beszélgetések, itt vidámság van, együtt játszunk, rengeteg mindent megtudunk a gyerekekről egyébként, amit bent a kórházban nem tudunk, nagyon sok mindent megértünk, amit bent a kórházban nem, hogy mért nem tudjuk beállítani a vérképeket, mért nem hatnak úgy a gyógyszerek, esetleg mért mindig náthás valaki.”
A tábort kilenc gyermekkel kezdték, most már félszázan vannak, hiszen a régi betegek is visszatérnek ide. A legidősebb résztvevő 20 éves.
