Vajon illik-e elköszönni egy vaktól úgy, hogy viszontlátásra? Melyiket lehet nehezebb elviselni, ha valaki születése óta vak, vagy élete során veszíti el teljesen a látását? Ilyen témákról is beszélgettek a gimnazisták a könyvtári foglalkozáson, ami a látássérültek világába kalauzolta el őket.
"Személyesen találkoztál már vak emberrel?"
Többen már segítettek vak embernek, például átkelni az utcán. Most azt is megtudhatták, hogyan kell ezt jól csinálni.
"Beszélned kell hozzá, folyamatosan, nyugodtan és segítőkészen."
A könyvtár számára fontos feladat a fogyatékkal élők kiszolgálása. Több idős vak embernek ma is házhoz viszik a megrendelt hangoskönyveket, dvd filmeket. Korábban többen keresték fel személyesen is a könyvtárat, de most, hogy az okostelefonok kötetek ezreit képesek nekik felolvasni, már elmaradoznak.
Zoványi Ibolya - könyvtáros, Berzsenyi Dániel Könyvtár Médiatára
"Ezért egy kicsit őket ha nem is elvesztettük, de ritkábban látjuk. Mi pedig itt maradtunk a tudással, hogyan lehet odafordulni a vakok felé, hogyan tudunk a segítségükre lenni, és ezt a tudást szeretnénk másoknak is átadni, és ezért született ez a program, ami középiskolásoknak született, ahol nem csak elmondjuk, mit hogyan kell, hanem átélhessék, amit egy vak ember átél."
A diákok párba rendeződtek, egyikük szemkötőt húzott, társa pedig végigvezette őt a könyvtári helyiségeken. Az első akadály a küszöb volt, a második a lépcső. Lassan botorkálva, óvatosan tapogatózva indultak fölfelé.
"Nincs korlát. Gyere, elengedheted."
Ez a közös élmény nemcsak a vakok mindennapi nehézségeinek megtapasztalását szolgálta, hanem az együttműködő készség és a csapatszellem fejlesztését is.
Iker Detre
"Nagyon-nagyon érdekes volt, mert hát nem láttam semmit. A lépcső volt nehézség. De egész jól ment, Ádám egész ügyesen vezetett."
A segítő fél ebben a helyzetben nagy felelősséggel tartozik a másikért.
Kajtár Ádám
"Jó volt megtapasztalni, milyen segíteni egy másik embernek, aki segítségre szorul. Hogy nézett ki technikailag? Instruáltad közben? Igen, figyelmeztettem, mondtam, mi van épp előttünk, ha lépcsőhöz értünk, hány lépcsőfok van."
A diákok a kölcsönzőtérben is tettek egy kört: kipróbálták a számítógépet vakon, igyekeztek úgy könyvet levenni a polcról, hogy a többi ne essen le. Majd pedig a gyerekkönyvtári részleget is bejárták. Az érzékenyítő programra öt középiskolából érkeztek jelentkezések, a premontrei 11.A osztálya volt az első.
István atya - osztályfőnök, Premontrei Gimnázium
"Nagyon érdekes, hogy látóként kvázi belelássunk a vakok világába, és akár egy foglalkozás keretében megtapasztaljuk azt, milyen is az ő életük. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem megkülönböztetésről van szó, hanem egy másik szemszögről."
A diákok hangoskönyveket és gyengénlátók számára készült öregbetűs könyveket is hallhattak-láthattak közelről, majd játékkal zárult a foglalkozás: zörejeket, hangokat, zenei részleteket kellett felismerniük. A könyvtárosok tematikus polcot is összerendeztek az alkalomra, ahol vaksággal, látáshibával kapcsolatos gyerekkönyvek, krimik, életrajzi kötetek sorakoznak.
