Fotók borítják a kerített ház falát a Vasi Skanzenben – itt nyílt meg a Fényérzék sorozat harmadik kiállítása. A hagyományos falusi közösségekben a 20. század elejétől kezdtek elterjedni a családi fotók, később az emberélet fordulóit, a jelentősebb eseményeket is megörökítették.
Külön helyiségben láthatók Nagy Endre muzeológus nagyszülei hagyatékában megmaradt emlékei: az 1944-ben a fronton elesett fiú hazaküldött tárgyai mellett három generáció nagy becsben tartott fényképei.
Nagy Endre muzeológus
Ami engem nagyon megfogott, az a nagyapámnak a katonai emlékképe, a huszár emlékképe, ami egy a 800-as évek közepétől rendszeresített oljanyomat volt igazán, amire mindenkinek a fejét rakják rá.
A képeken több mint 100 év családi élete követhető nyomon a felteheteőn a dédszülőket ábrázoló fényképtől a nagyszülők eskövői fotóján át a 70-es években készült portrékig.
Sötétedés után a hagyományokhoz híven hatalmas tűz köré gyűltek a látogatók, akik egy rábaközi lakodalomnak is tanúi lehettek.
Horváth Sándor néprajzkutató, intézményvezető, Vasi Skanzen
A szentivánéj az a szerelmesek éjszakája, tehát esősorban a párosítás hagyományköre jelenik meg itt elég erősen.
A skanzenben szili és vitnyédi hagyományőrzők elevenítették fel a lakodalmas szokásokat.
Zsámboky László művészeti vezető, Énekes Lenke Hagyományőrző Együttes, Vitnyéd
A vőlegény-búcsúztatót, a menyasszony tréfás kikérését a háztól, az útonállás szokását, amit Vitnyéden fúrógarasnak neveztek, a templomi jelenetet és utána a lakodalomban lévő borköszöntőket, ételköszöntőket, háormtánc-kikérést és a menyasszonytáncot, ezt a mai napig a Rábaközben még élő hagyományként tisztelik, és a fiatalok még ezek szerint a dolgok szerint házasodnak.
A szentivánéji program szalonnasütéssel és közös tánccal zárult a máglya mellett.
