Olyanok voltak, mint mi címmel hirdettek képzőművészeti pályázatot a Holokauszt 80 emlékév szervezői általános- és középiskolás diákok számára. A fiatalok különböző technikákkal jelenítették meg a holokauszt borzalmait és tanulságait. Négy kategóriában 123 alkotást érkezett, a legsikerültebbeket kiállításon mutatták be az egyetemi forrásközpont aulájában. Az emlékév egész esztendőn átívelő programjait a Magyar-Izraeli Baráti Társaság és az ELTE Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató Központ a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány pályázatán elnyert összegből valósította meg. Tartottak tárlatvezetést, rendhagyó tanórákat, szobaszínházi előadást, vetélkedőt is.
Kispálné Horváth Mária - igazgató, ELTE Savaria Reg. Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Kp.
"Olyan eseménye volt az emberiség történelmének, amire minden korosztályt fontos emlékeztetni, erre a fiatalok a legfogékonyabbak. Főként általános iskolásoknak, középiskolásoknak hirdettük a programjainkat, mint a képzőművészeti pályázatot is, de a maguk módján próbáltuk megszólítani az óvodásokat is érzékenyítő foglalkozásokkal több óvodában, de a felnőtteket, kutatókat, oktatókat, de a szenior korosztályt is, számukra a nyugdíjas egyetem keretében szerveztünk ismeretterjesztő előadást."
A holokauszt az egész emberiség közös fájdalma és örök tanulsága, kötelességünk a mintegy 6 millió áldozat emlékét megőrizni, és felelősségünk az ismeretek átadása, az igazság feltárása - mondta köszöntőjében Lenkai Nóra rektori biztos a rendezvénysorozat zárásaként megrendezett tudományos konferencián. A szimpózium levezető elnöke, Szántóné Balázs Edit történész arról beszélt, a hasonló rendezvények segítenek az emlékezésben.
"Aki nem emlékezik a múltra, az megérdemli, hogy újra átélje. Ez is lehetne a mottója a 80. évfordulónak. Ez a mai rendezvény és az egész sorozat a jövőnek is üzen."
Kilenc előadás hangzott el szakavatott kutatóktól. Szita Szabolcs, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény nyugalmazott igazgatója előadásában felvázolta, miként képzelték el a nácik a zsidók nélküli világot, és miért tekintették őket ellenségnek.
"Az eredeti elképzelés, hogy ki és mi a zsidó, annak közös nevezője, hogy a zsidó nem más, mint a gonosz modernitás, amit ki kell irtani, mert beszennyezi a modern Németország valóságát és társadalmát."
Több előadás is személyes- illetve családtörténeteket dolgozott fel láger- és holokausztnaplók, valamint túlélők visszaemlékezései alapján. Katona Attila történész Bárdos Alice és munkaszolgálatra hurcolt férje 1944-ben kelt levelezését kutatta. A hegedűművésznő a szombathelyi gettóból írt.
Katona Attila - történész
"Ezek a levelek nyílt postai képeslapokon születnek, nem bensőséges viszonyt írnak le, hanem helyzetjelentés. Egyetlen üzenetük van: élünk, vagy hogy még pontosabban fogalmazzak: még élünk. Nyilván kontroll alatt állnak a szövegek, nem lehet akármilyen információkat közölni, hangsúlyozom, ez volt az egyetlen és mélyreható üzenetük."
Szó esett az auschwitzi doktorbarakk magyarjairól, az interjúk szerepéről a holokausztkutatásban, a vidéki holokauszt emlékművekről és az emlékezés gyakorlatáról, a Vas vármegyei zsidó áldozatokról és a gettósítás folyamatáról. A konferencia anyagából online tanulmánykötet készül.
