A 19. század végétől egészen a 80-as évekig hasonló géppel végezték a gabonacséplést a Rába-vidéki szlovén falvakban. Ez volt az ún. masinálás.
Házról házra vontatták a cséplőgépet, 20-an, 30-an dolgoztak körülötte folyamatosan. Egyvalaki a kévéket adogatta az etetőnek, aki a gépbe dobálta azokat, mások a szalmát rakták többméteres kazalba, vagy épp a teli zsákokat hordták. Az egész falu részt vett a munkában napkeltétől napnyugtáig.
Holecz Károly – elnök, Rába-vidéki Szlovén Kulturális és Turisztikai Egyesület
„Ez egy évben egyszer volt, majdnem olyan volt, mint egy népünnepély, mi gyerekek, nagyon élveztük, alig vártuk, amikor mondták, hogy jön a cséplőgép, kísértük házról házra, odamentünk, kaptunk kalácsot, nagyon örültünk.”
Az asszonyok is kivették a részüket a munkából: gereblyéztek, és gondoskodtak a munkások étetéséről, itatásáról – (9:31) már amikor épp nem a szalmakazalból kellett kikászálódniuk.
Lábodi Jenőné
„Az asszonyok dolga még az is, hogy hordták a pelyvát, a töreket. A férfiaké volt a szalma, a nőké meg ez a jó poros dolog. Elég fárasztó munka volt, de akkor összefogott az egész falu.”
Amikor nem volt gép, kézi erővel, cséphadaróval nyerték ki a magot a kalászból, ami igen fárasztó és nehéz – ezt is bemutatták a Skanzenben, aki akarta, kipróbálhatta. (30:20-tól kiállítás + a skanzen2-ben folytatódik a nyers) A munka végeztével aratóünnepet tartottak a falvakban, ekkor készültek a változatos formájú aratókoszorúk és a szerelmi ajándékként is adható szalmadíszek, amelyeket kiállítás mutat be.
Horváth Sándor – intézményvezető, Vasi Skanzen
„A 20. század fordulójától lett szokás, hogy aratóünnepet tartsanak különféle okokból, ehhez kötődik az aratókoszorúk készítése, és egyéb szalmamunkák is megtekinthetők, az egész aratóünnep hagyománykörnek a hagyománnyá, politikává alakulását is bemutatja.”
„A járás területén nincs olyan kulák, akit ne büntettek volna.”
Megnyílt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által indított vándorkiállítás, amely a paraszti társadalom kényszerkollektivizálással történő felszámolását mutatja be tablókon. 1948-tól a parasztokat és a földeket tsz-ekbe szervezték, ami feldúlta a hagyományos falusi közösségeket. Vas megyében az 50-es években csaknem 250 termelőszövetkezet működött.
„Vízesés!”
A gyerekeket kézműves foglalkozásokkal és népi játékokkal várták: (3:03) lehetett agyagozni, magpárnát és levendulás szütyőt készíteni.
