Látássérült segítővel, kisebb csoportokra bontva lépnek be a kereskedelmi technikum tanulói a sötétszobába. Szemkötőt viselnek, zsinór mentén haladnak előre. Nyolc állomáson teljesítenek hétköznapi feladatokat, teljesen vakon. Például ruhát hajtogatnak, pénzérmeket és száraztésztaféléket próbálnak meg tapintással azonosítani. Az egyik legnehezebb feladat az asztalterítés.
"Evőeszköz, adom a tányért."
Látó fiatalok vak emberek bőrébe bújhatnak a péntekig tartó érzékenyítő programon, hogy megtapasztalják a látássérültek mindennapi nehézségeit.
Hargitai Réka
"Mi a legelején a sötétszobával kezdtük, tetszett, de furcsa volt, hogy minden nehéz. Utána egyre könnyebb lett, már könnyebb volt tapintással."
A sportház aulájában érdekes eszközöket lehet kipróbálni a beszélő karórától a színfelismerő készülékig. Az is kiderül, hogy a vak emberek hogyan használnak mobiltelefont, vagy miként tudnak társasjátékozni. A fehér bottal való közlekedés nehézségeit is megtapasztalhatják a résztvevők.
Bősze György - elnök, Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete
"Egyre kisebbre szeretnénk szűkíteni a látó társadalom és a vak emberek közti szakadékot, hogy ne sajnálatot kapjunk a hétköznapi életben az egyszerű emberektől, hanem oda merjenek lépni, merjenek segíteni, legyen elképzelésük arról, milyen nem látva, vagy rossz látással élni."
Rúzs, gyufásdoboz, ceruza - hétköznapi tárgyakat kell tapintás útján felismerni a lezárt dobozban, a fülhallgatón keresztül pedig utcai hangokat, zajokat azonosíthatnak a diákok.
"Fűrész, motorfűrész, kasza."
A bátrabbak Potterrel, a vakvezető kutyával és gazdájával lépcsőzhetnek.
"Elfogyott. Elfogyott igen, felértünk. De jó!"
A galérián festményeket állítottak ki. Csendéletet és városrészletet lehet megnézni különböző torzított változatokban, ahogy azokat valaki szürkehályoggal, centrális látásvesztéssel vagy szemfenék-bevérzéssel látja.
