1945. március 4-én a városra 127 repülőgép szórta a bombát: alig több mint negyed óra alatt több mint négyszázan haltak meg, több ezer sérültről számoltak be a híradások. Az elhunytak mellett a letarolt városrészekről, a felbecsülhetetlen károkról is szó esett a gyásznapon, amelyen a város és a megye vezetői is részt vettek.
A Thököly utcai megemlékezésen ökumenikus szertartás zajlott a történelmi egyházak képviselőivel. Jakab Bálint református lelkész a statisztikai adatokat emelte ki: percenként több mint húsz ember vesztette életét a szőnyegbombázásban. A katolikusok szerint a béke a legfontosabb.
“Amikor szavaitokkal békét hirdettek, szívetekben is legyen béke, mindenkinek békességre, jóságra és egyetértésre kell jutnia a Ti szelídségéetek által!”
Ezt követően koszorút helyezett el a Vas Megyei Kormányhivatal, a megyei önkormányzat, Szombathely önkormányzata és a Pro Savaria Egyesület képviseljőe a Ferences templomnál, az Assisi Szent Ferenc kollégium falán lévő domborműnél.
Az emlékezők ezt követően átvonultak az ELTE Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épületéhez, ahol a Vasi Szemle főszerkesztője, Gyurácz Ferenc azt mondta, hogy az emlékezés azért is fontos, mert közösségépítő és -összetartó ereje van.
Gyurácz Ferenc - irodalomtörténész
“Aktuális áthallásai is vannak ennek, hiszen a közösség megőrzése, a kulturális önazonosságnak a megőrzése védelmet jelenthet a mai világban, amikor más identitású, erős közösségi tudatú kultúrák ostromolják az európai kultúrát.”
Itt a megye és a város koszorúzását követően az emlékezet lángjával rótták le a tiszteletüket a megjelentek a szőnyegbombázás áldozatai előtt.
