A szégyenletes terrorcselekményre, amely a II. világháború legvégső szakaszában történt, hadászati szempontból nem volt semmi szükség, csupán a végsőkig elgyötört polgári lakosság demoralizálását szolgálta - mondta a város gyásznapján tartott beszédében Prugberger Emil.
A Ferences kollégium falán található domborműnél emlékműsorral és ökumenikus imádsággal kezdődött a kegyeleti megemlékezés Szombathely gyásznapján. Március 4-én több száz ártatlan ember esett áldozatul a bombázásnak, emelte ki beszédében Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész és Reisz Pál ferences szerzetes. A jelenlévők koszorúkat és gyertyákat helyeztek el a domborműnél.
A megemlékezés a Savaria Egyetemi Központ D épületénél lévő emléktáblánál folytatódott. Itt állt egykor az 1880-ban Hauszmann Alajos terve alapján épített Városháza és a színház, amely szintén a bombatámadások következtében vált rommá. A világháború utolsó hónapjaiban Szombathely az ország fővárosának számított, mondta Prugberger Emil, aki gyermekként maga is átélte a bombatámadást. Gyötrelmes heteket, napokat élt meg a város. Áru-és élelemhiány kínozta a lakosságot a sorozatos bombatámadások közepette - mondta.
Dr. Prugberger Emil
"65 éve néhány méterre ettől a helytől kisgyermekként éltem át a szörnyű, értelmetlen pusztítást. A pincéből feljőve a látvány mindenki számára bánatot, kilátástalanságot, reménytelenséget sugallt. Az egymás iránti vállalás, a bajban való összefogás, a szolidaritás eredményeként Szombathely újra élni kezdett és gyönyörű Székesegyházunk újjáépült. A példa előttünk áll. Jelenlegi nehéz helyzetünkben valamennyiünknek kívánom azt az összefogást, áldozatvállalást és közös erőfeszítést, ami szeretett városunk további felemelkedését szolgálja."
A megemlékezés végén a résztvevők koszorút és mécseseket helyeztek el az emléktáblánál.
