Magyarországon a Roma Parlament galériájában, külföldön Görögországtól egészen Amerikáig számos magángyűjteményben megtalálhatók Bari Janó festményei. Szombathelyen rendszerint a Herényiek Házában évente megszervezett alkotótáborban lehet találkozni vele, idén éppen most, vasárnapig. Horváth Zoltán és Boros Ferenc is itt ismerkedtek meg a művésszel, egy évvel ezelőtt.
Bari Janó - festőművész
“Nem ismertük egymást, és egy táborban ismertük meg egymást a Zolival, és akkor megbeszéltük, hogy csinálunk egy filmet így az életemről. És amikor megkaptam most ezt az egész anyagot, átnéztem, és hát nekem nagyon tetszik.”
A film készítői több helyszínen forgattak, kezdetben a már említett Herényi Alkotótáborban, aztán Vácott, a művész lakóhelyén. A vágásnál több archív képanyagot is felhasználtak. A Boros Ferenc és Horváth Zoltán alkotópáros készítette portré-filmekre jellemző intim atmoszféra ebben a film is erőteljesen érvényesül.
Boros Ferenc - amatőr filmes
“Az egyik legjobb dolog szerintem az, hogy amikor kimegyünk helyszínre forgatni, akkor a riportalanyok mindig beengednek a saját életükbe, életterükbe. Itt Bari Janónál is ugyanez a helyzet volt: Elmentünk hozzá Vácra, és a saját életterébe engedett betekintést és a saját életébe, ami szerintem nagyon-nagyon fontos.”
Horváth Zoltán - amatőr filmes
“Ez egy alkotói felelősség, hogy az alanyoknak a személyiségét minél jobban megjelenítsük a filmben, és hát ahogy a vágás, szerkesztés folyamata zajlik, megpróbáljuk a saját személyiségünket is belevinni. Igaz, hogy nem mi vagyunk az alanyok, de egy alkotói jelenlét is talán van, úgy hogy megpróbáljuk megismerni az alanyokat, és minél inkább az ő személyiségüket bemutatni.”
Közel tíz órás nyersanyagot vettek fel a filmhez. Cigányságról, megkülönböztetésről, művészetről, fájdalomról, életről és halálról is szól a Fekete csend.
A vetítés után Ferkovics József festőművész moderálásával az alkotók és Bari Janó beszélgettek a filmről.
Bari Janó - festőművész
“Egy kicsit meg vagyok hatódva, mert … hát… mintha adtam volna magamból úgy, hogy teljesen az igazat beszélem. Tehát nem tettem hozzá a történelmemhez, nem vettem el, hanem ahogy akkor éreztem, úgy mondtam.”
A dokumentumfilm hamarosan az interneten is elérhető lesz. A készítők azt tervezik, alkotásukat több filmfesztiválra is elküldik a következő egy évben, illetve felajánlották, ha valahol szeretnék levetíteni a portrét, azt rendelkezésre bocsátják.
