Hónapok óta tartanak a régészeti kutatások a felújítás alatt álló Szent György-templomban. Néhány hete találták meg az alapító, Jáki Nagy Márton sírját és maradványait., most pedig a főhajóban, a főszentély előtt egy újabb, minden eddiginél értékesebb lelet került elő.
Székely János - megyéspüspök
Most egy újabb kincset hozott elő az ásatás, mégpedig az egyik itt eltemetett apátnak a testét fedő, illetve ebbe beöltöztetett gyönyörű miseruhát. A miseruha feltehetően 500 éves.
A későbbi temetkezések során megbolygatták a sírt, emiatt a miseruha egykori viselőjének csak a lábszárcsontját találták meg, a megdöbbentő épségben megmaradt textília pedig összegöngyölve bukkant elő. Csak miután kiterítették, csodálkoztak rá a páratlan látványra: a középkori szöveten még a hímzett minták is jól kivehetők.
Pap Ildikó Katalin - régész
Maga a textil fémfonalas textil, tehát nagyon sűrűn át van szőve maga a textil, kapott egy nemesfém borítást, tehát arannyal és ezüsttel van az alapfonál borítva, és ez a nemesfém anyag konzerválta magát a textilt is.
A lelet unikális - hasonló viselet legfeljebb kincstárakban maradt fenn, ilyen korú, állapotú és szépségű öltözet sírból még sosem került elő Magyarországon.
"A miseruha középsávjának az eddig láthatóan feltárt részein egyelőre püspök szenteket találtunk. Látszik az infula, illetve egy pásztorbot."
A miseruha hátoldala a díszesebb, hiszen ezt látták a hívek, a papok ugyanis háttal miséztek. A nagyméretű gránátalma-mintás bársonyszövet eredetileg bordó vagy vörös lehetett.
Semsey Réka - művészettörténész, Iparművészeti Múzeum
Első pillantásra azt lehet róla tudni, hogy ez egy teljes egész miseruha, aminek megvan az előlapja, a hátlapja és a hátlapon lévő középkereszt, a 15. sz. utolsó negyedére datálható, itáliai bársony alapszövete van, és valószínűleg velencei hímzőműhelyből került ki a lazúrhímzés.
A miseruha eredeti színét már nem nyeri vissza, de a szövet és a hímzés helyreállítható. Budapesten fogják restaurálni, ami után a tervek szerint a templom mellett megépülő látogatóközpontban állítják ki, hasonlóan azokhoz a 16. századi reneszánsz boglárokhoz, azaz nőiruha-kapcsokhoz, amelyek ugyancsak a templomi ásatáson kerültek elő.
