Szent Márton ünnepnapjához a középkor óta számos népszokás kötődik. Úgy tartják, ha Márton fehér lovon érkezik, vagyis november 11-én hó esik, enyhe lesz a tél, ha barna lovon nyargalász, kemény fagyok várhatók.
Az időjáráshoz kötődik a következő mondás is: Ha Márton napján a lúd jégen áll, karácsonykor vízben jár. Ilyenkor előkerül Márton madara, a holló is, amelyik addig az erőben lakozott, de ősszel a mezőkön is látni.
November közepe a gazdasági év végére esett, amikor az állatokat behajtották a legeltetésből, a pásztorok ekkor Szent Márton vesszejét vitték el a gazdának. Egészséget, bőséget és jó állatszaporulatot kívántak neki, ugyanakkor elkérték a járandóságukat is. Az elszámoláskor leadott járandóságrészt pedig Márton adójaként emlegették.
A nőket érintő dologtiltó hagyományok egyike: ha Márton napján teregetnek, hamarosan a saját jószáguk bőrét is kiterítve láthatják, mert az állatok elpusztulnak.
