Európa szívében, a Kárpát-medencében élő magyarok nagyfejedelme, Géza, felismerte a történelmi szükséget, hogy egész népe egységesen térjen a keresztény hitre. Ezért gondoskodott fiának, Istvánnak keresztény neveltetéséről is. A pannonhalmi, 1001-ből származó alapítólevélben tesz tanúságot Szent István a következőkről: “Gondoskodtam ugyanakkor arról is, hogy megörökítsem az utódok emlékezetében azt a különleges támogatást, amelyet Szent Márton érdemeiért gyermekkoromban megtapasztaltam.” Később, mint első királyunk, a további hosszú, küzdelmes élete során sem feledkezett meg - különösen nehéz helyzetekben - a helyi születésű Szent Márton püspök és eredményes segítségét kérni. Az első európai keresztény királyok - a Merovingok és a Karolingok - mintájára királyságát is Szent Márton pártfogásába ajánlotta. Ugyancsak a pannonhalmi apátság alapítólevelében olvasható, hogy közfogadalomban - az egyházzal, a vezérekkel és az ispánokka együtt - kérte István Szent Márton támogatását akkor, amikor a Somogy megyeiek el akarták űzni a királyi székből. Hadizászlóin is megjelent Szent Márton alakja.
