De hogyan derült fény arra, hogy itt ekkora só készlet található?!
A szakemberek szerint ezen a helyen valaha tenger volt. A megmaradt sós üledéket már a bronzkorban is bányászták. A külszíni fejtést a környéken található kráterek is bizonyítják.
A bányászat ma már csak a föld alatt zajlik. A hivatalosan 200 éve működő bányában mára már fél kilométerrel a föld alatt ásnak.
Mészáros Miklós - bányaigazgató
A csillékből a kitermelt sót egy kisvonat viszi az aknához, ahonnan a felszínre kerül. Itt folyik a feldolgozás.
A sóbányászat egyik sajátossága, hogy a megnyitott vágatok víz alá kerülnek, ezért a bányarendszert úgy alakítják ki, hogy minden esetben az aktuális munkaterületnél 100 méterrel lejjebb ássák ki a vágatokat. Az itt felgyűlt vizet pedig kiszivattyúzzák, ami biztonságosabbá teszi a további munkát.
A kitermelt só helyén 20 emeletnyi magas üregek maradnak.
Ezért a sóbányák sokkal biztonságosabbak, mint például a szénbányák. Bármennyire is meglepő, de ez a fajta bányászat nem károsítja a bányászok egészségét. Ezt bizonyítja a slatinai sóbánya másik érdekessége. Itt található a világon egyedülálló 300 méter mélyen elhelyezkedő barlangkórház, ami asztmás, szénanáthás és más különböző allergiákban szenvedő betegek gyógyítására alkalmas. A több kilométer hosszú barlangrendszer 320 beteg befogadására képes. A sófalba vájt barlangocskákban találhatók a kórtermek. A Föld mélyén a levegő hőmérséklete 20-21 fok, páratartalma pedig 40-50 százalékos. Ezen az alacsony hőmérsékleten a magas páratartalom és a levegőben található mikor nagyságú só szemcsék elvonják a baktériumokat, és ez által teljesen sterillé teszik a levegőt. Itt minden baktérium öt percen belül elpusztul.
A geológusok eddig 1500 méter mélységig végeztek fúrásokat, ahol még mindig találtak sót.
Számítások szerint Akna Slatinán még 33 ezer év múlva is ót tudnak majd bányászni, így az étel utódaink számára sem marad sótlan.
