Nincs nagyobb titok a nyomorúságban élők titkainál - így látja boldog herceg. Ezeket igyekszik megmutatni a maguk kegyetlen valóságában a Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház közös produkciója. Időszerű, érzékeny témát visz a színre a társulat: hajléktalansorsokat villant fel, a nélkülözésből fakadó keserűséggel szembesít.
Jeles András - rendező
“Nem is érdemes mást szóba hozni, mint ezeket a húsba vágó, és félig-meddig megoldhatatlan ügyeket. Ezek mindenki ügyei ma már. Nem kell ténylegesen rámutatni, mert van nyolc-tíz olyan dolog, ami elevenünkbe vág, ami a létünket érinti.
Miért van a vilában annyi szerencsétlen, milyen az igazi szenvedés, érdemes-e hinni a jót? Válasz nélkül hagyott kérdések sora hangzik el.
Mer’ amikor a Csernobil-dolog volt, azt mesélték, hogy volt egy öregasszony, akinek megjött a teje, mint a szülő nőnek.
A rendező nem szépíti a történeteket, megidézi a démonaikkal küzdők belső világát is.
A többi szörnyek meg visszatartanak, hogy hát hogy mehetnél ebben a jó finom, langyos verejtékben úszva. Kitennéd magad a gyilkos szélnek, pedig végre egész jól bevackolódtál és elálmosodtál.
A valós élethelyzetek felvillantását, a dokumentum-jellegű szövegeket ugyanakkor átjárja a humor és remény hangja is. A darab alapja Oscar Wilde ismert meséje.
Kosznovszky Márton - bábszínész
“Szerintem az egy nagyon szép dolog, hogy végighallgatunk monológokat arról, hogy kivel milyen szörnyűségek történtek, hogy strapálta, edzette őket az élet folyamatosan, és közben mesélnek maguknak egy történetet, ami tulajdonképpen a gondviselésről szól.”
Az előadás szerves része a zene, amit Szőke Szabolcs jegyez.
