Hegedűszóval kezdődött a program a Jászai Mari utcai emlékműnél. 1944. november 4-én ezen a helyen kezdték el összegyűjteni a szombathelyi és Vas megyei romákat, majd öt nappal később innen indították őket útnak Komárom felé, és tovább a haláltáborokba. Több százan vesztek oda. Az önkormányzat képviseletében Koczka Tibor alpolgármester arról beszélt, hogy kötelesség az emlékezés, mint ahogy a városban élő nemzetiségekkel való együttműködés is.
Koczka Tibor alpolgármester
Úgy gondolom, hogy az elmúlt öt esztendőben erre jó példát adtunk mutattunk akár a városunkban, akár az egész országban. Hiszen büszkék lehetünk a romáinkra, a roma nemzetiségi önkormányzat munkájára, nagyban hozzásegítenek bennünket szombathelyieket, Szombathelyt, hogy továbbra is jól fejlődjön városunk.
A cigányság elleni gyűlölet és kirekesztés sajnos évszázados az emberiség történetében, mutatott rá a megyéspüspök.
Székely János megyéspüspök
Nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan korban élhetek amikor ez már mögöttünk van. A társadalom lassanként megtanulja, hogy a szegény, a gyönge nem egy teher, hanem érték. A cigányságnak rengeteg kincse van, például a családszeretet, az idősek tisztelete, a vallásos érzés, zenei képességek, tánctehetség, életöröm, ezért sokat adhatna a magyar társadalomnak is.
A megyéspüspök szerint a romák felemelkedésének három oszlopa van: a tanulás, a munkahely és a szív. Az egyház ebben szeretne segíteni iskoláival, munkahelyteremtő programjaival és az evangélium átadásával.
Balázsy Péter, a Vas Megyei Önkormányzati Hivatal vezetője arra emlékeztetett : 75 éve elromlott valami, de ez többet nem történhet meg. Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke is az emlékezés fontosságát hangsúlyozta.
Márkus Sándor elnök, Szombathelyi Zsidó Hitközség
Ami fontos a mai megemlékezésben, hogy cigány testvéreimmel együtt a zsidóság szenvedett a legtöbbet a háborúban, úgyhogy ez az ünnep valahol a miénk is. Mind ahogy a mi ünnepünk megemlékezésünk a cigányoké is. Nagyon fontos a megemlékezés, nagyon fontos, hogy ne felejtsük el ami történt, mert a múltra emlékezni kell. Ha nincs múltunk, jövőnk sincs.
Már szakadó esőben, Radnóti Miklós Hetedik ecloga versének előadásával ért véget a megemlékezés.
