Kulcsár Amira egy a közül a 15 jelentkező közül, akik bemutatkoztak a mese-és énekmondó versenyen. A magyar nyelv egyre inkább háttérbe szorul - mondja a Kincsőrző osztály egyik tanítója, ezért nagyon fontos, hogy az ilyen rendezvényekkel fenntartsák az anyanyelv iránti érdeklődést.
Jancsó Enikő, tanító - Váci Mihály Általános Isola
„Most 4. osztályos gyerekeim vannak, és a magyar történelmi olvasmányok, népmesék olvasása közben felfedeztünk kincseket, mégpedig régi szavak kincseit."
Az iskolák sokat tehetnek azért, hogy fennmaradjanak a hagyományok. A Váci Mihály Általános Iskola Kincsőrző csoportjában, az iskolapadon kívül is foglalkoznak a magyar nyelvvel és énekkel. A gyerekek megtanulták leírni rovásírással a nevüket, és külön füzetbe gyűjtik a régi, ismeretlen szavakat.
Bősze Éva költőnő már egy saját mesét is írt az osztály számára. Azt mondja, nagyon fogékonyak a gyerekek, csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat. A meghirdetett versenyre mesével, verssel, énekkel, mondókával nevezhettek a kicsik.
Bősze Éva- költőnő, a zsűri elnöke
„Itt még nem azt kell nézni, hogy mennyire tudnak szerepelni, megnyilvánulni, hanem hogy mit sajátítottak el, mi az, ami motiválja őket. Hogy tulajdonképpen miért is mertek vállalkozni erre."
Varga Bence
A szereplés egyetlen feltétele az volt, hogy szép magyar nyelven szólaljanak meg.
„Egy mackóról, akinek az a neve, hogy Vackor."
A mesemondó verseny után eredményhirdetés és fogadás zárta a fesztivált.
