Magyar, irokéz, örmény és kelta regéket hallgattak meg az arborétumban összegyűlt családok a Mesék éjszakáján. Az eseményt tavaly még csak a fővárosban szervezték meg, idén már országos rendezvénnyé vált.
Albert Zsuzsánna - tanár, mesemondó
“Vissza szeretnénk vezeti azt a hagyományt, hogy a családokban újra meséljenek a nagymamák, nagypapák, nagyszülők, szülők, gyerekek, mindenki szabadon és őszintén el tudja mesélni a történeteit, azért fontosak ezek a mesélési alkalmak, hogy megéreztessük annak az ízét, hangulatát, akár mint egykoron, hogy milyen jó is egy közösségben egymásnak mesélni.”
Kisfiával és baráti körével érkezett Szihai Mónika, aki szülőként fontosnak tartja nagyon a mesélést.
“A mese az örökkön él, és én folyamatosan mesélek a kicsinek is, és gondoltam, egy ilyen környezetben sokkal szebb és jobban hat, kíváncsi vagyok, mert ahogy jöttünk idefele, mobndta, hogy azt szeretné, ha anya mesélne, és mondtam, hogy egy olyan néni fog most mesélni, aki ezt még, még, még jobban tudja.”
A mesemondó a magyar népmeséket tartja legfontosabbnak: szerinte ezek állnak legközelebb a gyermekek szívéhez és lelkéhez.
