József Attila születésnapja, április 11. 1964 óta a magyar költészet napja. Idén az AGORA lírai korzóra invitálta a versszeretőket. A Berzsenyi Dániel-szobornál kezdődött a séta, közel kétszáz érdeklődő hallgatta Czetter Ibolya ismertetőjét a költőről.
"Nagyon fontosnak tartotta, hogy a magánember összefonódjon a közéleti emberrel. Hogy amit a nemzetről, a hazáról gondol, azt megfogalmazhassa veretes magyar nyelven."
Sok érdekesség kiderült, például, hogy bivalyerős volt, nagy felelősséget érzett a nemzet sorsa iránt, versei filozofikus magányról és nyelvi zsenialitásról tanúskodnak.
Czetter Ibolya - főiskolai tanár, ELTE SEK
"Ennek az embernek a filozofikus magánya meg tud érinteni, az idő múlandóságával foglalkozó elégiái ... ha magunkkal visszük, csodálatos."
"Gondoljunk bele abba is, hogy ez az ember egy nyelvzseni volt ... ez a nyelvi élmény is csodálatos."
"Remélem, hogy tudok néhány dolgot mondani, ami valakiben elindít egy gondolatot, vagy olvasásra sarkallja. Az ilyen összejöveteleknek nem csak a hangulatuk, a költészet napi jelentőségük van meg, hanem a közösségi élmény a lényege, a kultúráról, irodalomról van szó, ami szerintem a világban a legmagasabb rendű, erről hallhatunk."
Az ismertetőt követően minden állomáson Nagy Ervin szavalt.
"Elszórja...mosolyogva nézett."
A színművész elmondta, Weöres Sándor meselemezén nőtt föl, s bár később a színház révén a próza vált hangsúyosabbá az életében, kezdi újra felfedezni a lírát.
Nagy Ervin - színművész
"Azt érzem, hogy a versmondáshoz érett férfikor kell. Vagy fiatalon kell Rimbaud-ot mondani, vagy meg kell hozzá érni, olyan magvas gondolatokhoz. Egyfajta életút szükségeltetik hozzá, hogy az ember igazán jól mondjon verset. Talán most jutok el oda így fél évszázadosan."
"Mostanában az én életemben nagyon fontos szerepet tölt be a haza fogalma, és ma végigjárjuk ezt ezen az eseményen is. A haza, a nemzet és a szülőföld fogalma fontos szerepet tölt be ezekben a versekben."
A Lírai korzó irodalmi szerkesztője Seres Tamás rendező volt, ő válogatta a verseket az alkalomra. A résztvevők átsétáltak az Ady térre, Petőfi Sándor szobrához. Itt Czetter Ibolya arról beszélt: Petőfi a nemzetközileg legismertebb magyar költő. Sablonokban, sztereotípiákban gondolkodunk róla, kultuszától nem látjuk az igazi lényegét, pedig egy valódi egy zseni volt. Weöres Sándor szobránál folytatódott az irodalmi program. A szombathelyi születésű poéta költészete sokakhoz nagyon közel áll.
Czetter Ibolya - főiskolai tanár, ELTE SEK
"A filozófiájával, higgadtságával, derűjével, gazdag nyelvi világával ... önmagáról egyáltalán nem beszélt."
"Nem a gyermekversek költője ő, ez tévedés, az számára ujjgyakorlat volt, egy formai, zenei játék, amit a hallgatás időszakában volt kénytelen tenni, de mégis ezzel kezdődik az életünk. És hát később a Psyché, aminek a mélységeit, hogy megteremt egy rokokó nyelvet, ami akkor nem létezett az hazai irodalomban, és ő konstruálja és rekonstruálja azt a kort, egyszerűen fantasztikus."
"Csak leborulunk a zsenije, a nagysága előtt. Csodagyerek volt, ég és föld között lebegett, sohase itt volt, se fönt, se lent, hanem valahol egy képzeletbeli Magyarországon, amit a költők alkotnak. Van-e ennél tökéletesebb polgári világ? Nincs."
"Reszket a galagonya ... magába."
Weöres több versét is megzenésítették az idők során, így ezen az állomáson Nagy Ervin nem csak verselt, énekelt is. Gazdag Erzsi emléktábláját és Pável Ágoston szobrát is útba ejtették a verses sétán.
