“Írjak? Igen, vietnámiul is, meg magyarul is! Igen? Igen.”
Jakab atya dedikálja a gyerekek kendőjét a szalézi rendház udvarán a tábor zárónapján. Ezt mindenki hazaviheti emlékbe, de mással is gazdagodtak a résztvevők a háromhetes program végén. “A megosztott örömöd a legértékesebb kincsed” - szólt a közel negyed évszázada működő tábor idei mottója.
Csány Péter - plébános, Szent Kvirin-plébánia
“Van egy fő szponzor, mi az Istent tartjuk annak, a teremtő, gondviselő Istent. De azt is mondom, hogy valahogy én hetedik éve vagyok itt, a Jakab atya, a tábor egyik motorja négy éve, másik rendtársam ekkor és akkor jött, hogy mi is öröklünk valamit. Ez a tábor a 24.”
Összesen 240 gyermek vett részt az idei szalézi táborban, közülük sokan mind a három hetet itt töltötték, de olyanok is szép számmal voltak, akik egy-egy hétre érkeztek csak. A fagyiért mindannyian szívesen álltak sorba, de közben lehetett mászókázni, trambulinozni, társasozni és modellezni is, máskor pedig lovaglás vagy kirándulás színesítette a napjukat. Ez a testvérpár két hétig volt a szalézi tábor lakója.
Laczó Bálint
“Nagyon élveztem ezt az egész hetet, mert sokat játszottunk, sok program volt, és amire jelentkeztem, és ami úgy a legjobban érdekelt, azokra jelentkeztem. És hogy nagyon megérte ide a táborba is, meg azokra is jelentkezni.”
Laczó Botond
“Nekem, én nem tudom kiválasztani, melyik volt a kedvenc dolgom, mert mindegyik nagyon jó volt.”
A zárónap nagy része már a gála főpróbájával telt, a gyerekek a Don Bosco Művelődési Ház színháztermében gyakorolták saját műsorukat, amelyet késő délután a szülőknek is előadhattak.
