Megterített asztalok, és húsleves illata, egy jó hangulatú vacsora alapjai. Ám mi történik akkor, ha az egész lakomát ,,vakon,, kell elfogyasztani? Erre adott választ a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesültének térítésmentes, Láthatatlan vacsora című programja.
Bősze György- elnök, Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete
“Láthatatlan vacsora néven tartunk egy olyan rendezvényt, ahova látó embereket hívunk meg, akiket szemtakaróval úgymond ideiglenesen elvakítva kínálunk meg az étellel, instrukciókat fognak kapni maguk előtt, hogy hogy találják meg, hogy fogyasszák el, hogy csinálják ezt az úgynevezett látássérültek “
A vacsora előtt mindenki névre szóló ültetőkártyát kapott braille írással, valamint az érdeklődőknek bemutatták a különböző látásproblémákat érzékeltető szemüvegeket. Az egyesület törekedett rá, hogy senkinek ne legyen kellemetlen élménye, de azért a tapasztalatok maradandóak legyenek.
Nagy Lászlóné - alelnök- Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete
,, Úgy szoktuk csinálni, hogy én mint teljesen vak , ezért elmondom, hogy hogyan szoktuk, hogy ne túrjuk ki a tányérból az ételt. Hogyan vágjuk össze a húst, hogyan terelgessük a tányér közepe felé az ételt.
“Rendesen merjük a levest, a tányért közelebb toljuk a tálhoz, hogy azért ne a terítőre menjen annyira, de azért biztos van, hogy lecsöppen a rántott húst pedig elég szorosan leszorítjuk a villával és előre összevágjuk”
A menü húsleves, rántott hús rizzsel és somlói galuska. Ki ügyesebben, ki kevésbé vette az akadályokat. Egy pohár víz kitöltése is csoportos logisztikát igényelt az esten.
Bősze Edit
“Hát a levessel küzdöttem eléggé, hát a rizzsel az is eléggé, a rántott húsról meg ne is beszéljünk.”
Groszmann Viktória
“Egyszer kikacsintottam közben, hát észrevettem, hogy káosz van a tányéron. Úgyhogy ilyen vegyes volt az egész.”
Kicsik és nagyok is részt vettek a vacsorán.
Borsos Hanga
“Jó volt, nagyon jó volt , számítottam rá, hogy nehezemre fog esni a rizs és a hús tányérba maradni, szerencsére, csak egy -két szem rizs ment ki.”
Kovács Olívia
“Kicsi rizs kiment, de a rántott húst megettem”
A desszerthez is kizárólag a szemek eltakarásával lehetett hozzájutni.
László Zoltán
“Hát a desszert, talán az, az volt a nehezebb, mert villával, ráadásul egy kisebb edényben ettem. Nehezebb volt a falhoz szorítani, hogy így mondjam a süteményt, és sokszor üresen került a villa a számba.”
Az alapjáraton kellemes élmény most új érzeteket adott. Elmondható, hogy a program elérte a célját: az empátia érzékenyítése.
László Zoltán
“Érdekes volt, minden esetre. Gyakorlatilag, amikor fölvettük a maszkot, akkor teljesen beszűkült a tér, legalábbis nekem. A hangok felerősödtek, érdekes módon, viszont az asztal társaim, mintha messzebb kerültek volna tőlem. Ilyen érdekes hatásai voltak.”
A vacsora alatt többször elhangzott, hogy vakoknak és gyengénlátóknak nem sajnálatra van szükségük. Sokszor a mit segíthetek? kérdés a leghasznosabb számukra, hiszen nem tudhatjuk, nekik mi jelent igazán támaszt. Idén még egy alkalommal lesz Láthatatlan vacsora, melyre az egyesületnél lehet jelentkezni.
