Sötétszobává vált az Oladi Művelődési Központ színházterme - itt rendezték be a láthatatlan kiállítást.
"Ez egy, várjál, ez egy kiöntő!"
Tapintás alapján konyhai eszközöket kell felismerni, zoknit párosítani, cipőt befűzni, fűszereket és pénzeket beazonosítani, vagy éppen ágyazni - ezek a tevékenységek a látó emberek számára mindennapos rutinnak számítanak, a vakok számára azonban nehézséget jelenthetnek. A kiállítás célja az érzékenyítés.
Nagy Lászlóné - alelnök, Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete
"Azért jó a látó embereknek, hogy legyen fogalmuk arról, hogy egy sérült ember ugyanolyan ember tuds lenni, mint a látó, csak nehezebben tudja kivitelezni azt, amit a látó ember könnyebben megcsinál a szeme által, hogy ő jól lát."
A Pécsi Egyetem szombathelyi képzési központjának védőnő hallgatói sikerrel teljesítették a feladatokat.
Vass Eszter
"Az ágyazás volt talán a legnehezebb, meg az a félelem, hogy nem látok, nem tudom, mi van körülöttem, az nem jó, az félelmetes."
A diákok megismerkedhettek vak embereket segítő eszközökkel mint a beszélő mérleg és lázmérő, a színfelismerő készülék vagy a folyadékszintjelző.
"Nem látja, nem érzékeli, hogy mikor telik meg a pohár. Beleteszik ezt a folyadékszintjelzőt, és amikor a megfelelő szintre él, hangjelzést ad ki a szerkezet."
Kipróbálhatták, milyen lépcsőzni letakart szemmel, vakvezető kutyával, és láthatták, hogyan működik a Braille-írógép. Nagy az érdeklődés a kiállítás és a kísérőprogramok iránt, sorra jönnek a csoportok. Az egyhetes rendezvényt a szakosított szociális intézet, a Boza Gáborné Alapítvány, a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete és a Szülőföld Egyesület közösen szervezi. A tapasztalat szerint aki ily módon egy kicsit megismerte látássérült embertársainak helyzetét, sokkal empatikusabban, érzékenyebben viseltetik irántuk a jövőben.
