Ez a reprezentatív kötet az eddigi legrészletesebb leírása a Szent Korona és a koronázási jelvények kialakulásának, több évszázados történetének, és a korábbi kutatásoknak. Legfőbb újdonsága, hogy a szerző kézbe is vehette nemzeti ereklyéinket, így elsőként tanulmányozhatta például a két részből álló korona összeillesztését és a rajta lévő sérüléseket.
Veszprémy László történész
Sokáig a korona nem volt hozzáférhető, a középkorban egyáltalán nem volt, hiszen csak koronázáskor használták, utána páncélszekrényben őrizték, majd a 2. világháború után Amerikában volt, és csak az utóbbi évtizedekben került arra sor, hogy a kutatók közelebbről szemügyre vegyék.
Az egyszerre tudományos igényű és olvasmányos kötet a számos, eddig nem látott fénykép mellett részletes leírást is ad a koronázási jelvényekről, a korona mellett a jogar, az országalma, a koronázási palást és kard történetéről.
Tóth Endre régész, a könyv szerzője
A történeti környezetét is összefoglaltam, a Szent István-i államalapítással és a koronázással kapcsolatos eseményeket, a koronázási szertartáshoz fűződő cselekményeket, szertartásokat, és ezzel kapcsolatban elég sok újat tudtam mondani.
A könyvbemutatón elhangzott: a magyar koronázási együttes a legrégebbi Európában - darabjait a 12. században, a Szent Istvánhoz köthető, kincstárban őrzött tárgyak közül választották ki. Ekkor illesztették össze a korona két részét: az alsó, bizánci női koronát és a felső, apostolképekből álló keresztpántokat, amelyek eredetileg feltehetően liturgikus tárgyakat díszítettek. A nagymonográfia az Országház Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
