Az első nőművész, aki kegyetlen őszinteséggel ábrázolja a betegséggel, a gyermek utáni vággyal kapcsolatos testi-lelki fájdalmát, aki leplezetlenül vállalja és jeleníti meg előnytelen külsejét - vastag, összenőtt szemöldökét, bajszát. Ő volt Frida Kahlo, a 20. század első felének meghatározó festője, akit a 80-as évek feministái fedeztek fel és emeltek máig ható ikonná. A hét előadásból álló konferencia különböző szempontok szerint mutatta be a mexikói alkotó személyiségét, munkásságát.
Bordács Andrea - szervező, kurátor, Frida Fiestas
"Nem egy klasszikus művészeti konferencia. Szerettem volna kontextusba helyezni Frida Kahlo művészetét, mi az a kor, politikailag, művészetileg, amiben az ő munkássága megjelenik."
Szó esett egyebek mellett Frida nőművész kortársairól, a kommunista eszmék iránti elkötelezettségéről, a szenvedés ábrázolásmódjairól, a műtárgypiacon való szerepéről. Fotográfus apjának köszönhetően rengeteg fénykép készült Fridáról, aki megtanulta szinte reklámként használni ezeket. A fotók nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy sztár lett belőle.
Készman József - művészettörténész
"Olyan hatékony médiumnak, képközlő médiumnak számított, mint napjainkban a szelfi, vagy más képközlő videómegosztó csatornák. Ezek az analógiák érdekesek. Ügyesen vagy öntudatlanul használta azokat a fogásokat, amelyekkel egy hatékony reklám kivitelezhető."
A Frida-sorozat adásunkkal egyidőben a Zsámbéki Színházi Bázis rendhagyó felolvasószínházi fantáziájával zárul. Fajgerné Dudás Andrea és Boros Viola Frida Kahlo művészetére reflektáló kiállítását március 19-ig még megtekinthetik az érdeklődők a képtárban.
