Lobog a gyertya lángja, melegszik az íróka rézcsőre, olvad a méhviasz - hímes tojás születik Gajdos Zsuzsanna keze alatt.
"Amit most rajzolok, az egy gyimesi virágos minta lesz."
A fiatal népi iparművész szülőföldjén, Kárpátalján vált az írókázás szerelmesévé, teljesen egyedül tanulta meg a fortélyait. Férjével öt éve települtek át Szombathelyre, azóta tevékenységével a várost gazdagítja. Büszke arra, hogy tavaly megkapta a népművészet ifjú mestere címet. A Magyar Néprajzi Társaság idei Tradíció Pályázatán pedig kiválóra minősítették Húsvéti népszokások Csonkapapiban című dolgozatát, amelyben szülőföldje tojásfestési tradíciójáról ír.
Gajdos Zsuzsanna - népi iparművész
"Inkább jellemzőek a szép növényi minták, míg errefelé jellemzőbbek a geometrikusabb minták, kicsit másabb, de a gyökerek ugyanonnan származnak szerintem."
Több tájegyság mintakincsét kutatja és használja. (24:32) A gazdagon díszített hucul tojásoktól a savval maratott darabokig, de Murvidék és Erdély hagyományai alapján is készít hímes tojásokat. Sok türelem és kézügyesség kell hozzá, de vallja, hogy sok gyakorlással mindez tanulható.
"Ez tényleg valahol egy varázslat. Ha az ember belefeledkezik, nem tudja nem csinálni. Ezt nekem csinálni kell. Hogy emellett hagyományt őrzünk, az egy bónusz, de a legcsodálatosabb, hogy alkotsz, megszületik a kezedben egy apró, törékeny csoda."
Húsvét környékén mozgalmasabb az élet, bemutatókra, vásárokra jár, szívesen kézműveskedik gyerekekkel is. Főállása mellett esténként és hétvégén festi a tojásokat, ez számára a megnyugvás, az elcsendesedés. Idén lett volna a Tojásdíszítők Egyesületével kiállítása Budapesten, és egy saját tárlata a Berzsenyi-könyvtárban, ezek sajnos elmaradtak, illetve halasztódnak. Addig is folyamatosan készíti a szebbnél szebb hímes tojásokat.
