“Mi az, amit akarsz? Maradj ott, ahol állsz. Te! Az Úristen esője ez?”
Így fogadja Trokán Péter által megformált édesapját a kamarás özvegyénél szolgáló lány, vagyis Fekete Linda Henrik Ibsen drámájában, a Kísértetek-ben. A Weöres Sándor Színház társulata a nemrég ismét színikritikusi díjjal elismert Zsótér Sándor rendezésében viszi színre a saját korában is nagy vihart kavart színművet. Az alaphelyzet ma sem kevésbé felzaklató: egy határozott nő - akit Kiss Mari alakít - bátran bevallja, hogy végighazudta az életét. A kamarás halálának tizedik évfordulójára készül mindenki, miközben olyan tabuk kerülnek felszínre, amelyeket ritkán hoz szóba az ember.
“Egyébként semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy ön szeretné megismerni azokat a szellemi áramlatokat, amik felütik a fejüket kint a nagy világban, ahol engedte a fiát utazgatni olyan sokáig. De…. De? Az ember nem beszél erről, asszonyom!”
Ezt a Szerémi Zoltán által játszott Pásztor Manders mondja, akinek szerepe a család életében többes és kétes. A külföldön nevelkedett, festővé vált gyermek közben felnőttfejjel hazatér az édesanyjához, nem véletlenül. Osvald halálos beteg, és ez a tény ismét egy sokakat foglalkoztató, de leginkább elhallgatott kérdés, az eutanázia dilemmájához vezet.
Bajomi Nagy György - Osvald, Alving kamarás fia
“Talán darab először szólt erről a problémáról. Tehát ez abban az időben egy rettenetes ütős téma volt, de nézzünk körül a világban, ez ma is egy rettenetesen ütős téma. Tehát ez egy nagyon fontos dolog. És hát az emberi árulások, azok meg szerintem egy örök dolog. Az ember szerintem nem változik semmit sem.”
A díszlet lényegében néhány jól megválasztott képzőművészeti alkotás, amelyek - lévén, hogy kapcsolódnak a megjelenített élethelyzetekhez - a színészeket is inspirálják, ráadásul a képeket ők maguk mozgatják a folyamatosan változó térben. Mindehhez néhol intenzív fényjáték társul.
A nyugtalanító kérdéseket feszegető, két felvonásos családi drámát péntektől játsszák a színház Márkus Emília-termében.
