“Egy államnak az a feladata, hogy az állampolgárait megvédje. Ezt akkor nem tette meg.”
Ezekkel az 1944-re utaló, súlyos szavakkal nyitotta meg Puskás Tivadar polgármester a konferenciát, amelynek díszvendégeke a lengyel nagykövet, Yerzy Snopek volt. A magyar és a lengyel egyház második világháborús zsidómentő, illetve embermentő tevékenységéről beszéltek az előadók.
Szita Szabolcs - holokausztkutató, történész
“A katolikus egyház sem volt felkészülve arra a fordulatra, ami itt Magyarországon történt 1944. március 19-e után, és hát hogy viselkedtek a főpapok, hogy viselkedett a felső- és az alsó papság, milyen pozitív és negatív vonások voltak ebben, a negatív alatt azt értem, hogy például a Serédy hercegprímás nagyon óvatos volt, nem akart a kormányzattal ütközni, de az alsó papság azt mondta, hogy igenis segíteni kell.”
Jó példaként több alkalommal elhangzott Kovács Sándor egykori püspök neve, aki Vas megyében sokat tett a zsidóság elhurcolásának megakadályozása érdekében. Elhangzott: Szombathely emiatt is megérdemli, hogy erről konferenciát tartsanak a városban. A szervezésben oroszlánrészt vállalt Kiss Károly is - őt a polgármester emlete ki. A program részeként Radnóti-versek hangzottak el Szabó Tibor színművész előadásában.
“Oly korban éltem én e Földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott.”
Az utókor feladata az emlékezésés az emlékeztetés, mert ez - fogalmazták meg a résztvevők.
Márkus Sándor - elnök, Zsidó Hitközség
“Talán nincs is fontosabb, mint a múltról való megemlékezés, mert az a nép, népcsoport, akinek nincs múltja, annak jövője sincs. Feltétlen muszáj, feltétlen kel tudni az utókornak, a mai ifjúságnak, hogy mi történt, ahhoz, hogy ez soha többé ne ismétlődhessen meg. Ez és az ilyen jellegű konferenciák nagyban hozzájárulnak a békés egymás mellett élés megteremtéséhez.”
A konferencia keretében bemutatták Dobos Marienne A szőttes túloldalán című könyvét is, ami a holokausztban érintett emberek személyes emlékeit tárja az olvasók elé.
