Három jelölt közül választották ki az év lepkéjét a szavazók - idén először. A nagy éjjeli pávaszemet és a fehérgyűrűs csüngőlepkét előzte meg a fecskefarkú pillangó. Ez a jellegzetes szárnyú lepke könnyen felismerhető, gyakori jelenség térségünkben is.
Vig Károly - tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
“Elterjedt fajról van szó, akár Szombathelyen a városban, kiskertekben, parkokban is előfordul, hiszen azok a tápnövények, amelyeken a hernyó táplálkozik, előfordul ezeken az élőhelyeken, a lepke jól repül, viráglátogató.”
Nektárt eszik, ellentétben hernyójával, amely a kiskertekben a sárgarépa és a kapor zöldjét fogyasztja, de nem tesz nagy kárt, nem kell irtani. Már csak azért sem, mert ez az élőlény védett: természetvédelmi értéke tízezer forint.
Vig Károly - tudományos igazgatóhelyettes, Savaria Múzeum
“Első stádiumában jobbára madárürülékre hasonlít, ami egy kis megtévesztő álcázás, idősebb korában zöldes színű, jellegzetes csíkozással, ami egyben figyelmeztető jelzés is a ragadozók számára, mert mérgező anyagokat tartalmaz, és hogyha pedig mi véletlenül megbirizgáljuk, akkor a fej tájékon egy narancssárga színű, húsos villás szarvacskát tereget ki ,amiből jellegzetes illatok távoznak, amik ugyanúgy a ragadozó számára jelzés értékűek, keserű és fogyaszthatatlan.”
A kifejlett példányok hímje és a nőstény külsőleg alig különbözik egymástól. A hím a magaslati helyeken dombok, háztetők fölött repked. A nőstény a legerősebb hímet választja, amelyik képes megvédeni a területét.
“Sárgás alapon fekete csíkos mintázat jellemzi, és itt van az a bizonyos kis fecskefarok, mai alapján a lepke a nevét kapta.”
Ennek a nyúlványnak egyébként nincs különösebb funkciója, mérete sem számít. A szárnyak alsó részén van egy kis szemfoltjuk is. A fecskefarkú pillangónak alig van természetes ellensége, a madaraknak szolgálhat táplálékul. Az állományt leginkább az emberek által használt vegyszerek pusztítják.
