Pavlics István Balozsameggyesen született, 9 gyermekes családban. Teológiai tanulmányait a Győri Szemináriumban és a Budapesti Akadémián végezte, 1957. február 17-én szentelték pappá Szombathelyen. Az 56-os forradalom idején Budapesten a szeminárium növendékei, közöttük ő is, fontos feladatuknak tekintették a szenvedők vigasztalását. „Kedves Barátom” címmel fiktív levelet fogalmaztak meg, és küldték szét az országban. „Az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, az abban való tevékeny részvétel miatt” 1957 és 59 között, több mint 7 hónapot töltött börtönben.
Pavlics István
én a sokszorosításban ….bűncselekményem.
Szabadulása után 1964-ig betegszállítóként, később villanyszerelőként dolgozott. Hivatását csak titokban gyakorolhatta. A Parma fidei – Hit pajzsa díjat a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda évről évre, akik a diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. Egy anyaországi és egy határon túl élő egyházi személy kapja a díjat. Pavlics Istvánt köszöntötte Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Hit Pajzsa-díj kurátora. Méltatásában Martos Levente Balázs, a Központi Szeminárium rektora, kinevezett esztergom-budapesti segédpüspök kiemelte: időnként tanúja volt István atya, a példás életű és szorgalmas, mindig jókedvű pap működésének.
Martos Levente Balázs, kinevezett esztergom-budapesti segédpüspök
Csak késői örököse vagyok… megbántás volna amit tettek.
A díjátadó zárásaként Pavlics atya osztotta meg gondolatait a díjról, és emlékezett vissza a börtönévekre, valamint arra, hogy szabadulása után folyamatosan figyelték, és be akarták szervezni, ám ez sohasem sikerült.
