Hímestojás, csokinyúl, barka, sonka, tojás és minden húsvéti kellék csak a vevőkre a vár a vásárcsarnok hátsó épületében, ahol most a piac működik az átépítés alatt. Nincs tömeg, de minden sorban nézelődik valaki. A legtöbben már csak az utolsó hiányzó kellékekért jöttek a héten.
“Húsvét már rendben van. Itt vásárol húsvétra? Nem mindig, nem. Nagyon messze van tőlünk a piac, egyrészt, másrészt most kisebb is, és kisebb a választék.”
“Szedem össze a szükséges hozzávalókat, ami kell. És készülünk azért úgy, ahogy otthon a húsvétra. Mint szoktak, tavalyi és tavalyelőtti évben, annyira? Hát persze! Ez nagyon régóta, a szülőktől hozott hagyomány, úgyhogy ezt minden évben megálljuk.”
“Szoktam bevásárolni. Hát ilyen zöldárukat inkább, jobban azokat szoktam. Húsvétra sonka, tojás, azt is itt? Azt nem, mert az sajátom.”
Gyerekeknek ajándékba viszik a csokinyuszit is, de a tojásos pultnál is mindig áll valaki. Több árus is panaszkodott a gyér forgalomra.
Károlyné Wagner Elvira
“Tudomásul vettem, én hogy a koronavírus, nem azon a helyen vagyunk, kevesebb üzletek vannak nyitva. És aztán eleve kevesebb ember is jön. De én azt mondom, túléljük tán, már alig várjuk, hogy a másik csarnok kész legyen.”
Németh Béláné
“Mivel hogy van ez a vírusos időszak ez már a tavalyi húsvétra is ráverődött, az ideire meg főként. És ugye a szülőket nem látogatják a fiatalok, az unokák, és ebből adódik az, hogy sokkal kevesebb a vásárló, nem annyit vásárolnak.”
Ennek ellenére, aki most indul házi sonkáért már csak üres pulttal fog találkozni.
“elfogyott sajnos, igen”
A múlt héten még halomban állt itt az áru, de mára minden hagyományos érlelésű termék elfogyott.
Több mint egy hónapja árulják a húsvétra való sonkát, azt mondják, nem lehetett előre kiszámítani, hogy mennyire lesz szükség.
