A Szombathelyi Büntetés-végrehajtási Intézetben közel 1500 fogvatartott töltötte családjától távol a húsvétot. Hagyomány már, hogy ilyenkor ünnepi szentmisét tartanak, amelyre szívesen jelentkeznek az elítéltek.
Itt a szürke hétköznapokban egy kicsi színt visz bele, persze nem lehet ugyanolyan és persze nem is cél, az ember nem is akarhatja, hogy ugyanolyan legyen, az butaság volna.
Meg kell próbálni elviselhetővé tenni, illetve gondolkodni azon, hogy milyen lesz majd, ha újra kint tudjuk ezt ünnepelni.
Az intézetnek saját lelkésze van, de a húsvéthétfői szentmisét ezúttal Brenner József nagyprépost celebrálta a 101 fogvatartottnak.
BRENNER JÓZSEF nagyprépost
A gondolatok, amiket akarok mondani nekik, az hasonló, mint a kintieknek amit mondok. Annyiban van különbség, hogy a fogvatartottakat egy kicsit talán bíztatni kell és reményt kell nekik adni.
Brenner József a feltámadás öröméről, majd testvére, Brenner János vértanúságáról beszélt a fogvatartottaknak. Az egykori rábakethelyi káplán az 56-os forradalmat követő egyházüldözés áldozata lett: 60 évvel ezelőtt, 1957 decemberében kegyetlenül meggyilkolták.
Lefogták és 32 késszúrással megölték, beverték a fejét egy nagy rúddal, úgyhogy amikor temettük, rá se lehetett tenni a papsapkát. Ráléptek a nyakára. Most is meg van nekem az a papi gallérom, amin látszik a lábnyom.
Az intézet vezetői szerint a hit és a közösségi élmények révén erősödik az elítéltekben a tudat, hogy érdemes a jóra törekedniük, ez pedig később a társadalomba való beilleszkedésüket is segíti.
A börtönben ezért nem csak ünnepeken tartanak szentmisét. Vasárnaponként az imateremben gyűlnek össze, ahol az oltár és az üvegablak is az egyik fogvatartott keze munkája. A szentek mellett Brenner János vértanú alakját is megörökítette.
