Horváth Sándor – néprajzkutató, intézményvezető
A hattyút nem kell annyira félteni, mert szamarunk, a Sára arra legelészett és a gácsér úgy döntött, hogy túl közel ment a fészekhez és akkorát csípett az oldalába, hogy nagyot ugrott a szamár, még, amikor ült a tojásokon a hattyú. Megtörtént a csoda, egy hattyú kikelt.
A libacsalád kezdetben négy fiókával szállt vízre, aztán mára csak két kicsi maradt életben. A Csónakázótó környékén gyakran találnak megrágott haltetemet, a szakemberek arra gyanakodnak, vidra vitte el a kislibákat is.
Horváth Sándor – néprajzkutató, intézményvezető
Félő, hogy esetleg a vidra garázdálkodik, időnként haltetemeket is lehet látni, a vidra műve, belekap. Az a gyanúm, hogy így garázdálkodik a kisállatok körében is.
A Csónakázótón sétálók pedig nemsokára a kis hattyút is megnézhetik. Fontos azonban, hogy a libákat, kacsákat, hattyúkat ne kenyérrel etessék, mert attól felfúvódhatnak az állatok. Ha valaki mégis megetetné a vízimadarakat, inkább kukoricával tegye, azzal nem árt nekik. Sára, a tízéves szamár viszont a sárgarépát szereti inkább. A múzeum munkatársai remélik, hogy a négylábú kedvenc is világra hozhat még egy kiscsacsit, hiszen fiatalnak számít. A skanzen egyelőre még nem nyit ki, az intézmény munkatársai most a nyilvántartási munkákkal vannak elfoglalva. Jövő héttől visszatérnek az irodákba és a fotótár, a műtárgyak digitalizálását végzik el.
