Az első világháború után 10 évvel éppen a Hősök Emlékünnepén avatták fel Rumi Rajki István ősmagyar harcost ábrázoló szobrát. Ugyanitt kezdődött az idei megemlékezés is, amelyen Horváth Sándor muzeológus idézte fel a nagy háború katonáinak harctéri mindennapjait.
Horváth Sándor muzeológus
A föld fölött drótakadályt készíteni, őrséget állni, étlen-szomjan menetelni, miközben a snapnerek a fejük fölött röpködtek. És megtették, és még többet is.
Puskás Tivadar emlékező szavai után fehér virág került az első világháborúban elesett katonák sírjára. A megemlékezés ezután a Március 15. téren folytatódott, ahol katonai tiszteletadás mellett felvonták az országzászlót, majd a Reguly Antal Általános Iskola diákjai adtak ünnepi műsort.
A diákok katonalevelekből vett idézetekkel és versekkel emlékeztettek a két világháború áldozataira.
"Emlékszobor. Aranyló nevek rajta, mögöttük izzó, vérpiros csaták. Mögöttük megtört, sajgó életek. Síró gyermekek, síró anyák."
Az elesett katonák emlékezetét először 1917-ben iktatták törvénybe – mondta ünnepi beszédében Harangozó Bertalan kormánymegbízott. Hozzátette: nincs olyan család, amelynek ne lennének háborús áldozatai, akik a kötelességteljesítés, a küzdelem és a kitartás hősei voltak.
"Az országnak, a hazának szüksége volt rájuk és ők mentek. Nagy többségük soha nem akart hős lenni. Élni akartak, nyugodt életet élni, családjukért, közösségükért dolgozni."
Az ünnepi szónok arra bíztatta a fiatalokat, hogy kutassák fel hős családtagjaikat, akik talán egy másik ország temetőjében nyugszanak. A 94 éves Kelemen Jánosné soha nem tudta meg, mi történt repülőtiszt férjével 1944-ben.
Kelemen Jánosné
Ipolyszalkánál vetették be őket, és nem tért vissza. Nem tudok róla. Hadiözvegy vagyok. És eltűnt. Biztosan lezuhant, és nem kaptam semmi hírt.
A megemlékezés végén a város és a megye vezetői, a pártok és a civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az Áldozati emlékműnél.
