Bokor Gábor – főhadnagy, Klapka György Lovas Polgárőr Hagyományőrző Egyesült
Trianon végigkíséri az életünket, onnantól kezdve, hogy ezt a döntést meghozták, ugyanúgy vbefolyásolja a mindennapjainkat is, illetve már az 1848-as huszárokat, akiket mi képviselünk, és szintén azért küzdöttek, hogy megmaradjon a Magyarország, úgyhogy ilyen tekintetben nincs messze a kettő egymástól.
A 100 másodpercig tartó harangzúgás és a Himnusz eléneklése után a tömeg átvonult a Berzsenyi térre, ahol Szabó Tibor színművész mondott verset, majd a civil szervezetek képviselői a résztvevőkkel közösen megformálták nagy Magyarországot.
Horváth Csaba – elnök, Polgári Egyesület Szombathelyért
„Szerintem szívet lelket melengető, hogy ilyen sok állampolgár eljött Szombathelyről és tán a környező településekről is. Nagyon megrendítő volt, hogy ilyen népes számban voltunk.”
A jelenlévők között többen is voltak, akiknek családját szétszakították az új határok. Horváth Csabáné egyik nagyszülője a Felvidéken, Csallóközben született.
Horváthné Miklós Mária
„Elég korán elkerült otthonról, mert meghaltak korán a szülei és a tanulmányait a pápai református gimnáziumban folytatta, és tulajdonképpen az ő családjának az összes tagja Felvidéken maradt, és elég sok megpróbáltatás várt rájuk, kitelepítés, nagyon sokuknak el kellett hagyni a lakhelyét,
A fiatal generációt a megemlékezésen a cserkészek képviselték, akik határon túli társaikkal is kapcsolatot tartanak.
Kiss-Geosits Bertalan András - Szombathely, 51. Sík Sándor Cserkészcsapat
„Azt gondolom, hogy a korosztályom teljesen abba az irányba kacsingat, hogy már, ha nem is elfelejtik, de átlendülnek és, ha egy mélyet nyelnek is, mikor rá gondolnak, de együtt tudnak vele élni és így tudnak fejlődni az életben és így elérni dolgokat. Persze mindig emlékezni fognak.”
A megemlékezés a Székely himnusz és a Szózat eléneklésével zárult.
