Miszlivetz Ferenc – igazgató, Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, Kőszeg
„Mint látjuk, a koronavírust mégsem lehet megállítani, mint ahogy a migrációt se lassítani lehet. El lehet terelni ideig-óráig, de hát egy ennyire globalizált világban, ahol mindig és egyre inkább össze leszünk egymással kapcsolódva gazdasági és minden féle értelemben, más megoldásokat kellene találnunk, ezeket nem találtuk meg.”
Az elmúlt 10 évben felerősödött a nemzetállam-központú ügyintézés, ami nehezíti a felmerülő problémák közös megoldását. Ilyenek például az egészségügyi témák még világjárvány idején is. Nagy-Britannia, mely 1973 óta volt meghatározó tagja a közösségnek, kilépett az unióból. A tervezett munkaerőpiaci elképzeléseit - amely érinti a magyar munkavállalókat is - felülírhatja a kialakult helyzet.
Szép Viktor - egyetemi tanársegéd, ELTE
“Olyan munkaerő piacot szeretnének létrehozni, amely alapvetően a készségekre helyezi a hangsúlyt. Ezt úgy értem, hogy azokat szeretnék beengedni, akikre a britek úgy gondolják, hogy szükségük van. És azokat a munkavállalókat, akiknek nincs elég tapasztalatuk vagy nincs olyan diplomájuk, ami megfelel a brit munkaerőpiaci elvárásoknak, azok nem kaphatnak munkavállalási engedélyt.”
Miközben az “y” generáció már a szabadságba született, a világjárvány helyhez köti őket is. Közülük sokan most érzik át igazán az idősebbek elbeszéléseit.
Görög Ádám
„Most értékeljük mi is át ezt az egészet, hogy a szüleink, nagyszüleink mit érezhettek így akkoriban. A szabadság úgymond eltűnt, hogy elmenjünk a családdal, barátokkal kirándulni, nyaralni vagy éppen sportolni a szomszédos országokba, ahogy eddig is lehetett.”
Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott a tagországokhoz. A jelen helyzet kiélezi a kérdést: lesz-e még olyan az Európai Unió, mint a járvány előtt? Mekkora szerephez jut a szolidaritás és kompromisszum a közös hang újbóli megtalálásához.
