A felvidéki magyarság emblematikus személyiségére, gróf Esterházy János mártír politikusra emlékeztek halálának 60. évfordulóján történészek, tanárok, politikusok a megyeházán.
Duray Miklós - író, közíró, Pozsony
“Az a kor, amelyben ő élt, és amelyben őt erkölcsileg is megpróbálták tönkretenni, de csak fizikailag sikerült, az most már több mint két emberöltőnyi távolságra van tőlünk, és évtizedeken keresztül nem volt szabad róla beszélni. A ma emberének, és azoknak is, akik akkor már felnőttek voltak, Esterházy János élete, munkássága és erkölcsi üzenete, az tulajdonképpen a ködbe veszett.”
Éppen ezért fontos most az emlékezés - hangsúlyozták az előadók. Gróf Esterházy János olyan főnemesi családból származott, amely a trianoni szerződéssel birtokainak zömét elveszítette. A csehszlovák parlamentben a magyarokat képviselte, üldöztetésüket szóvá tette, érdekeiket védelmezte, kisebbségi jogaik betartását követelte. A háború után megjárta a Gulágot, a csehszlovák börtönök jó részét, ezek egyikében halt meg 1957-ben.
Csáky Pál - EP-képviselő, Pozsony
‘Egy ilyen széthullófélben lévő világban Esterházy erkölcsi tartása az, amit elsősorban fel kell és fel szabad mutatni. Két adósságunk van vele kapcsolatban. Az egyik a rehabilitációjának a befejezése. Nincs még egy ilyen politikus vagy közéleti személyiség, aki hivatalosan háborús bűnös, és már több mint 15 mellszobra, emlékhelye van Szlovákiában is. Tehát ez egy anomália. A szlovákiai magyar közösség, a felvidéki magyar közösség már rehabilitálta őt, de az államnak is meg kellene tennie ezt a lépést.”
A másik adósság Esterházy utolsó akaratának teljesítése. Minden jel arra mutat, hogy még idén sikerül a hamvak hazaszállítása Csehországból, és a mártír politikust kívánsága szerint Nyitra melletti szülőfalujában helyezik örök nyugalomra.
