A Szent Ferenc könyörög a világbékéért című domborműnél egy rövid ökumenikus istentisztelet után helyezték el koszorúikat és mécseseiket, így tisztelegtek a 72 évvel ezelőtti tragédia áldozatai előtt az emlékezők. Ezután tárogatószó kíséretében átvonultak a Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épületéhez, amelynek helyén állt 1945. március 4-ig a városháza és a színház. Az ünnepség szónoka, Széll Kálmán kiemelte: bár a történelem szomorú napjaira emlékezni szívszorító, de azokat számon tartani kötelessége az utókornak.
Széll Kálmán - díszpolgár, Szombathely
“Az emlékezés azonban önmagában nem elég, ha egyúttal nem vonjuk le a vele összeköthető történelmi tanulságokat. Olyanokat, amit az emberiségnek már évezredekkel ezelőtt le kellett volna vonni.”
1945 március 4-én több mint 300 szombathelyi vesztette életét a bombázás következtében.
Wagner József
“Édesapám bérelte akkor a Palace kávéházat. Mikor a bombázás történt, akkor mi ott voltunk az óvóhelyen. És gyakorlatilag onnan menekítettek bennünket ki. Még a bombázás alatt a Ferences templomnak az óvóhelyére tudtunk átmenni.”
A történtek felidézése után Hende Csaba országgyűlési képviselő, Puskás Tivadar polgármester, Koczka Tibor és Illés Károly alpolgármester rótta le tiszteletét az emléktábla előtt, valamint a megye elöljárói, az egyetem vezetői, a pártok képviselői és szombathelyi polgárok helyezték el koszorúikat, mécseseiket.
