Az utolsó instrukciókat adja a színészeknek Török Gábor, az amatőr társulat legújabb előadásának rendezője. Ezúttal egy olyan darabot választott, amelybe beépültek a szereplők rögtönzései is.
"Nem tudok dolgozni nélküled, csak azért nem látom a napfelkeltét, amit úgy imádok és csak azért nem futkosok a füvön mezítláb, hogy téged köveselek, hogy veled lehessek ebben a pincében."
Nemcsak a szerepüket játszották el a ferrumosok, hanem saját magukat is - némi öniróniával -, sőt a színházi társulás több mint 4 évtizedes tevékenységét is beleszőtték Lorca darabjának átiratába. Az előadás drámaiságát ezek a humorosabb, nevettetőbb pillanatok törték meg.
Török Gábor - rendező
"Egy ilyen színház a színházban kettős játék van, tehát tulajdonképpen azt feszegeti az egész darab külsőségeiben és bensőségesebb pillanataiban, hogy mi a valóság, illetve mi a színház és a valóság viszonya. Egészen addig elmegy a játék, hogy vajon mi a fontosabb: az élet, vagy az életnek a színpadi változata."
Az előadás olyan kérdéseket is feszeget, lehet-e menedék a színház. Megvédhet-e a külvilág erőszakos történeseitől. Éppen ezért jelentős a darabban a néző karaktere, amit Taródi Dávid vitt színre.
Taródi Dávid - tag, Ferrum Színházi Társulás
"Teljes mértékben jelentős ez a darabban, mivel ő testesíti meg ténylegesen ezt a nézőt és a színháznak az inverzét, úgymond, tehát ő hisz a színházban, de nem úgy, ahogy kellene hinnie a színházban."
A felmerülő kérdésekre természetesen nem adott határozott választ a darab. A társulat amatőr színészei a teátrális kinyilatkoztatás helyett mindösszesen magukra próbáltak rátalálni az események drámai sodrásában - a megfejtést a közönségre bízzák.
