Megnyitásának 30. évében bezárt a szombathelyi Zenepedagógiai Tanszék a Géfin Gyula utcában -
csaknem három hónapja az egyetem belvárosi, D épületében zajlik a hallgatók zenei képzése.
Horváthné Csomó Orsolya - tanszékvezető, Zenepedagógiai tanszék
“Nyilvánvalóan kötődtünk a Géfin Gyula utcai épülethez - elsősorban talán a hangverseny terméhez -, viszont azt kell mondjam, hogy mindenféle oktatási szempontból sokkal jobb az új helyünk, arról nem beszélve, hogy azért föl is lett újítva”
A költözés egyik oka az volt, hogy az egyetemen jelentősen megnőtt a hallgatói létszám. Az állomány alakulásától függően később más szakok is csatlakozhatnak a zene-pedagógusokhoz. Az épületben - egyebek között - új konyha, jól szeparált és hangszigetelt gyakorlótermek szolgálják a muzsikusokat.
Horváthné Csomó Orsolya - tanszékvezető, Zenepedagógiai tanszék
“Most, jelen pillanatban azt gondolom, hogy a Zenei Tanszéknek egy nagyon jó helyet tudtunk itt kialakítani, a kilátásról nem is beszélve! Ugye a Püspöki Palotára és a Székesegyházra néznek az ablakaink. Már elterveztük, hogy fogunk ilyen stereo koncerteket adni a mi kis teraszainkról meg a Püspöki Palota teraszairól”
A tanszék bemutatkozó ünnepségén az épület egyik erkélyéről Hercz Balázs tanár úr fanfárja töltötte be a Berzsenyi teret.
A trombitaszó után az óvodapedagógus és a tanító szakos hallgatók körjátékot mutattak be, majd a közönség rendhagyó koncert-körútra indult, végigjárva a létesítmény folyosóit, kisebb-nagyobb gyakorló termeit, az innen-onnan felcsendülő dallamokat követve.
A csemballón, zongorán és kórusban előadott zeneművek a földszinti előadóteremhez csalogatták a publikumot. A bejárat mellett Novák Anikó tanárnő handpan improvizációja fogadta az érdeklődőket, akiket odabenn az egyetem rektori biztosa köszöntött.
Lenkai Nóra - rektori biztos, ELTE SEK
“Az új helyszín nemcsak modernebb lett, hanem lehetőséget ad arra, hogy még szorosabban kapcsolódjunk egymáshoz oktatók, hallgatók, művészek, és a zenét szerető közönség.”
A nagyteremben még számos zenei előadást hallhatott a közönség, megidézve a reneszánsz korszak dallamait, vagy éppen a tanszék egyházzenei múltját, egy kis orgona-játékkal. A tanszékvezető név szerint köszönetet mondott mindenkinek, aki segített a költözésben.
