Matematikus édesapja temetésére készül lélekben a fiatal Catherine. A lány sokat örökölt a zsenialitásból, de ezzel együtt vajon az őrületre való hajlammal is szembe kell néznie?
Ágoston Katalin - színész
“Olyan könnyen jöttek az indulatok, az érzelmek, annyira jól rá tudtunk hangolódni egymásra. És hát számomra azért is érdekes, mert én itt vendég vagyok, nem játszottam még Szombathelyen soha.”
A depresszióból csak a szerelem, a szenvedély tudja kihúzni Catherine-t. Egy régi tanítvány, Hal (Hel) a tudományos hagyatékot rendezgeti. A maga esetlen módján vigasztalja, és a lábáról is leveszi a lányt, ám amikor a kezében tartja a korszakalkotó matematikai bizonyítást tartalmazó füzetet, elbizonytalanodik. Kié lehet a felfedezés? Az elhunyt apáé, vagy a lányáé?
Jámbor Nándor - színész
“Egy olyan nagy tétje van annak a dolognak, amivel találkozunk, amit tényleg elsőre nehéz elhinni. És ez is emberileg azért nehéz, hogy odaállunk-e egyből amellé, akit szeretünk, csak azért, mert szeretjük. Vagy mérlegelünk, de akkor meg emberileg talán rosszul jövünk ki belőle.”
A testvéri viszonyokat, az édesapának való megfelelés kérdését, a bizalom ingatagságát boncolgató történetet a fordító, Debreczeni Júlia ajánlotta a rendező figyelmébe, aki senkire nem osztott kizárólag fekete vagy fehér szerepet.
Horgas Ádám - rendező
“A maga élethelyzetében mindenkinek tökéletesen igaza van. Mindenkinek megvan a maga logikája. Nagyon sokszor egyszerűen a rossz kommunikáció miatt történnek a konfliktusok, de szerintem ettől igazán izgalmas a dráma, hogy nincs benne gonosz.”
A darab nagyrészt az eredetit idézi, kivéve a befejezés, ami a legkevésbé sem hollywoodi. Nagy kérdés, hogy az őrület bennünk van, vagy a puszta félreértések is képesek végleg felforgatni az életünket?
