Egy elképzelt állásinterjú jelenetét adták elő színészek egy drámapedagógiai program közönségének.
“Úgy gondolom, hogy ez a két pályázat…”
A rendezvényt egy budapesti társulat szervezte azért, hogy a művészeket és a pedagógusokat felkészítse hasonló foglalkozások levezetésére.
Lipták Ildikó - színész-drámatanár, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ
“Nem az a célunk, hogy egy értékrendet átadjunk a gyerekek számára, pláne nem, hogy a saját értékrendünket adjuk át, hanem az, hogy valami nagyon fontos társadalmi téma kapcsán együtt gondolkodjunk, és mindannyiunkra hasson az a színház, ami a részét képezi az előadásnak.”
A Weöres Sándor Színház nem véletlenül kérte fel együttműködésre a fővárosi Kerekasztal társulatát.
Németh Károly - produkciós menedzser, Weöres Sándor Színház
“Jordán Tamás igazgató úrnak az igazgatói pályázatának az egyik fő eleme az volt, hogy az ifjúsági színházi törekvéseinket megerősítsük Szombathelyen, hogy minél több fiatal színházrajongót gyűjtsünk. És ennek több lépcsője is van, amelyet most elindítottunk.”
Ennek része az a szakmai képzés, amelynek eredménye végül egy drámaóra lesz. Annak a célközönségét már a diákok alkotják majd. Az első alkalmon a szombathelyi iskolák magyartanárai kis csoportokban dolgozták fel a témát, és arra keresték a választ, hogy mi motiválhatta a jelenet szereplőit. (09.58-) Ilyen módszerrel dolgozik egyébként ez, a kilencedikeseknek drámát tanító pedagógus is.
Németh Andrea - drámapedagógus, Nagy Lajos Gimnázium
“Olyan kérdéseket tesz fel nekik, és olyan kérdésekre vár választ a diákoktól, amik valószínűleg érdeklik őket. A tanároknak azért lehet érdekes, mert ők viszont azt fogják megtudni a diákjaikról, amit lehet, hogy tanítási helyzetben sose tudnának meg.”
A közös játékba a pedagógusok is aktívan bekapcsolódtak. A jelenetnek alternatív befejezéseket adva maguk is alakították a történetet, és ezzel újabb kérdéseket és válaszokat kerestek.
