1942 április 12-én éjjel indultak a vonatok szombathelyi pályaudvarról a keleti hadműveleti területekre. A szombathelyi III. hadtest elsőként küzdött meg az orosz hadsereggel. A ma 90 éves Kazári József elcsukló hangon idézte fel személyes emlékeit a fagyos időben vívott csatákról, a hosszú menetelésekről, az éhezésről.
Kazári József
"Nekem az volt a legborzasztóbb, hogy akikkel kimentem, barátokkal, mind meghaltak, úgyhogy most nincs egy se."
A magyar katonák erőn felüli küzdelmeiről, hősies helytállásáról és becsületéről a Hadtörténeti Múzeum vezető kutatója, Ravasz István beszélt.
"Az idősebb oroszok még a sztálini időkben is mesélték a fiaiknak, unokáiknak, hogy a honvédek helyreállították és újraszentelték a templomokat és
iskolákat. Aratáskor kaszára kaptak, hogy a muzsikkal együtt mentsék a háború pusztításától a termést."
A megemlékezést követően díszmenet indult a vasútállomásra. A pályaudvaron Puskás Tivadar polgármester az áldozatokról is beszélt. A 2. magyar hadsereg 200.000 katonája közül 125 elesett, megsebesült, eltűnt vagy hadifogságba került.
"Magyarország II. világháborúban betöltött szerepének megítélése a történelem dolga. Nekünk, az utódoknak viszont az a dolgunk, hogy emlékezzünk."
Az állomás falán márványtábla emlékeztet a 70 évvel ezelőtti eseményre. Kováts Viktor kőfaragó mester alkotását a történelmi egyházak képviselői is megáldották. Az emlékezők végül koszorút helyeztek el és gyertyát gyújtottak a hősök tiszteletére.
