Fiatal művészek játszanak fiataloknak Matusek Attila első rendezésében, a DNS című drámában a Weöres Sándor Színházban.
A téma nagyon aktuális: hogyan zaklatják és terrorizálják egymást a kamaszok, és hová is fajulhat az ártatlannak tűnő szórakozás.
Matusek Attila - rendező
“Van benne egy bántalmazott, sérelmezett srác, akit alapvetően kiközösítenek, kicsit a szélére tolnak a történetben. És nincs konkrét miértje, egyszerűen picit gyengébbnek tűnik, és emiatt kipécézik őt, és elindul irányába egy bizonyos szintű agresszió. Inkább lelki talán, mint fizikai, és ugye az csúszik el egyre durvábban.”
De nem ez a fiú az egyetlen tipikus karakter.
Sokáig meghatározó a történetben a nyers erőszakot képviselő bandavezér, Tóth G, majd az ő helyébe lép a csendes, szintén sérelmeket magával hurcoló Pali. Ő az értelmi szerzője annak a tervnek, amellyel a következmények alól próbál kibújni a társaság.
Jámbor Nándor - színművész
“A valahová tartozásnak az élménye igazából, amit ezek a fiatalok keresnek. De a működési elv, ami alapján együtt élnek, vagy amit kialakítanak maguk köré, annak az alapja mégis csak az egymástól való félelem, vagy az erősebbtől való félelem.”
Pali szerelmét Alberti Zsófi alakítja. Lea az, aki nem tehet semmiről, ugyanakkor józan és együttérző marad - egyedüliként a bandában.
Alberti Zsófi - színművész
“Őt tényleg az foglalkoztatja, hogy eleve elrendelve van-e az életünk, és nem kell döntéseket hoznunk, mert úgyis ezt már kitalálták helyettünk, vagy igenis nekünk kell változtatni. És ő végig ebben őrlődik, hogy meddig lehet hagyni a dolgokat folyni, és mikor lehet megváltoztatni. Viszont nincs annyi ereje, hogy más megoldást ajánljon.”
Dennis Kelly írását a rendező fordította magyarra, hogy hazánkban először színpadra állíthassa a DNS-t, amelyet a következő évadban a Stúdiószínpadon játszanak majd.
