"Világra jött Savaria híres szülötte, Szent Márton, aki ekkor még azonban nem volt szent. Csak Márton. Sőt inkább Marci."
A színdarab nézői rövid pillanatképeket láthattak Márton gondtalan gyermekkorából, katonaéveiből; egyházi szolgálatából.
"Ez az előadás azonban most nem erről szól, hanem a haláláról."
Márton püspököt az Úr 397. november 8-án hívta magához. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt azon volt, hogy náluk helyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet vigyázva őrizték, ám a toursiak az őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait, így helyezték el örök nyugalomra.
"A sírja híres zarándokhely volt az egész középkor folyamán. Mi ezzel a kis előadással tisztelgünk Savaria híres szülötte előtt, aki magasra emelte a jámborság zászlaját, és az üdvösség orvosságával gyógyította a sokféle betegségben kínlódókat."
