Családtörténeti mozaikok, iskola- és katonaévek, háború és hazatérés, újrakezdés a politikai rendszerek változó világában - A XIX.-XX. század fordulójának középosztálybeli magyar férfi-sorsa elevenedik meg az Elfut a perc, az örök idő várja című könyvben, Wirth Rudolf életútján keresztül. A szombathelyi katonatisztről őrzött dokumentumokat lánya, Wirth Zsuzsanna, a Kanizsai Dorottya Gimnázium nyugalmazott magyar-történelem szakos tanára őrizte meg az utókornak.
Wirth Zsuzsanna - -történelem szakos tanár, KDG
“Én nagyon köszönöm, hogy mód nyílt arra, hogy ezeket a töredékeket egy történelmi folyamatba be lehessen helyezni, és most már én is jobban megértem a gyermekkori emlékeket, és őrzöm és nagyon nagy szeretettel idézem fel a régi emlékeket.”
A Vasi Múzeumbarát Egylet gondozásában megjelent kiadvány két és fél évig készült. A szerző kiemelt kutatási területei az első világháborús alakulatok, a magyar, amerikai és angol katonai-rendvédelmi egyenruhák, kitüntetések története. Korábban két önálló kötetet publikált. Ez az első olyan munkája, amely egy teljes életutat követ nyomon.
Németh Balázs - hadtörténeti kutató, a kötet szerzője
“A kötet egy szombathelyi banktisztviselő életútját mutatja be, aki az első és a második világháborúban tartalékos tisztként szolgált. Az ő teljes életrajzát tartalmazza a kötet, ami megmutatja azt, hogy a XX. századot átélt és végigélt középosztálybeli értelmiségiek milyen sorson mentek keresztül a civil életben és a katonai pályafutásuk során egyaránt.”
Az eredeti dokumentumokkal, fényképekkel gazdagon illusztrált kiadvány az egyéni történetmeséléssel ritka jelenség a korszakról született művek között. A kerekasztal beszélgetéssel egybefűzött könyvbemutatón a Művészeti-iskola diákja, Bakos Réka fuvolajátékával arra emlékeztetett, maga Wirth Rudolf is játszott a hangszeren. Egyedi, ébenfából készített fuvolája a könyv lapjain is felfedezhető.
A könyv címe Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk című verséből vett idézet, amit Takóné Hoós Ildikó szavalt el a közönségnek.
“Minden színtől, mit kimond a szánk, minden sebtől, mely fáj és égetett.”
Az olvasó egy izgalmas, egyedi és mégis jellemző XX. századi sors személyes vonatkozásaival találkozik a két világháborún át az 1970-es évek közepéig, miközben szinte érzékelhetővé válik a magyar középosztály megbecsültséget vesztett tartalékos katonatiszti rétegének külső és belső kálváriája.
