Zenével kezdődött a 24. Országos József Attila Mese-, Vers- és Novellaíró Pályázat díjkiosztója. A felhívásra több mint 600 pályamű érkezett, a határon túlról is sokan küldték el írásukat. Az antológiába, amely a Léleksimogató címet kapta, csak a legjobbak kerültek be. Ezekben közös, hogy az emberi kapcsolatokról szólnak, szerzőik érzékenyek a környezetük problémái iránt.
Kissné Ráczkevi Irén - könyvtáros-szervező
„Tinédzserkorban van a többségük, szerelem, barátság, aztán a családi kapcsolatok, illetve azoknak a hiánya: válás, egyedüllét, aztán az elfogadás, a tolerancia – nagyon sok olyan mű van, különösen ebben az évben, akik díjazottak lettek és nagyon-nagyon jó minőségű művek, amik ezekkel a problémákkal foglalkoznak”
A pályázat fő célja, hogy alkotó tevékenységre ösztönözze a gyerekeket, fiatalokat. Az elmúlt közel negyed évszázadban több tízezren fogalmazták meg gondolataikat valamilyen irodalmi műfajban.
Devecsery László – költő, tanár
„A középiskolások között a novella a jövő szempontjából is ígéretes, azt kell, hogy mondjam. A verseknél már – ami abszolút az én szakterületem – ott azért elég sok a probléma, ritmus, rímképlet, de van még hova fejlődni”
Csek egy egyszerű színező – ez a címe a legjobb középiskolás novellának. Egy kislányról szól, akit nem mindenki ért meg.
Polgár Szabina - 12. osztályos tanuló, Premontrei gimnázium
„Arról szól, hogy ez a kislány másképp színezi ki ezt a színezőt, mint az osztálytársai és nem érti, hogy hogy lehet, az, hogy hogy lehet az, hogy ő nem kap rá piros pontot, hanem feketét és nem rakják ki a folyosóra”
Fodor István tankerületi igazgató köszöntőjében arról beszélt, hogy József Attila-pályázat a bizonyítéka annak, hogy az írott szónak ma is értéke, súlya van.
