Hírek

Az év ásványa és az év ősmaradványa

2019. január 15., 14:34

A Magyar Földtani Társaság 2015-ben ismeretterjesztő céllal hirdette meg először az év ásványa és az év ősmaradványa programot, azóta minden évben három-három jelölt közül választhatják ki a szavazók a győztest. Az év ásványa 2019-ben a galenit, az év ősmaradványa pedig a komlosaurus carbonis lett.

Az év ásványa és az év ősmaradványa

Nagyjából 200 millió évvel ezelőtt a jura korszakban élt az a madárszerű dinoszaurusz, amelynek lábnyomára a 90-es években bukkantak a mecseki kőszénbányákban. A komlosaurus carbonis három ujjú láblenyomatát az iszapos talaj őrizte meg, csontjai azóta sem kerültek elő. Ragadozó lehetett, és nagyobb csapatokban mozoghatott.

"Megtaláltak egy egész hosszú lábnyomsort, amiből aztán következtettek az állat nagyságára, ez egy stuccnagyságú állat lehetett. A haladási sebességét is ki tudták számolni."

A komlosaurus carbonis egy ősi kagyló- illetve egy tengeri csigafajjal szemben kapta a legtöbb szavazatot. Az akció célja, hogy népszerűsítse a földtudomány két pillérét, az ősmaradványokat és az ásványokat, bemutassa sokféleségüket.

"Ezek a galenit kristályok, vagy oktaéderes, vagy dodekaéderes változatban fordulnak elő."

A világos ólomszürke, feltűnően csillogó galenit az ólom legfontosabb ércásványa. A levegővel érintkezve idővel elveszíti fényét. Gyakorinak számít, a történelmi Magyarországon is sok helyütt bányászták: legfontosabb lelőhelyei a Mátrában és a Zemplénben találhatók.

Pődör György - mérnök-tanár, ásványgyűjtő
"A galenitet sokfelé felhasználták annak idején. A hadiipar felhasználta, töltények készültek belőle természetesen ötvözőkkel. Az ólom az akkumulátorok egyik alapanyaga, de az elektronikai ipartól a gyógyszeriparon át sok minden felhasználja."

A kősó és a drágakőszerű olivin szerepelt még az év ásványa jelöltjei között, a galenit valószínűleg látványos külleme miatt nyerte el a szavazók tetszését.

Krizsán Zsuzsanna
"Első ránézésre az ember nem is gondolná, de a galenitnek komoly súlya van. Hétszer nehezebb a víznél. Ez a darab Erdélyből származik, Pődör György saját gyűjtése, és a vasszécsenyi ásványmúzeumban bárki megnézheti, ha kedve van."